2009. április 6., hétfő
Búcsú a pocaklakótól, hétvégénk
"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz."
Antoinne de Saint- Exupéry
Egy gyertyával búcsúzunk a pocaklakótól, akit csupán 96 napig hordoztam a szívem alatt, megis hatalmas űrt hagyott maga után és kimondhatatlan fájdalmat, amit legszívesebben kiordítanák magamból.
Őszintén köszönöm mindenkinek a biztató szavakat, nagyon sokat jelent nekünk, hogy így melletünk van mindenki. akármilyen szomorú is legyek ha kinyitom a nalót, mindig mosolyt hoz ajkaimra, mert ti mindig itt vagytok, és bár nem ismerjük egymást személyesen, de mintha ezer éve ismerősök lennénk.-)
Szomorú hétvégénk volt, de ezt próbáltuk nem éreztetni a gyerekkel.
Szinte bennt sem voltunk a házban, ehhez ugyebár a gyönyörű idő is hozzájárult:-)
Szombaton Zsuzsáékkal beszéltünk meg találkát, a week-endre mentünk együtt. Már az autóban szemeződtem Andráskával, aki majd kiesett az űlésből, annyira kíváncsian nézett:-). Végre aztán kiszálhattunk, megszerettem volna fogni András kezét, hogy együtt menjünk a játszótérre, de ő nem, kicsit meg volt leődve tőlem:-), a játszótérre érve aztán lassan feloldódott, és a homokozóban már együtt játszodtunk, majd csuzdáztunk, hintáztunk, kipróbáltuk a kis házikókat is, innen el sem akartunk menni. Majd csatlakoztunk apáékhoz, akik míg mi játszótereztünk, a közeli teraszon oltották szomjukat "csörrel" (sörrel:-)).
Este 7-re jöttünk csak haza, itthon még kinnt maradhattam fürdésig az udvaron, majd vacsi, fürdés és alvás:-)
Vasárnap délelött az udvaron, majd délben apával együtt néztük a bumm-bummokat, vagyis a Forma 1-et, most az egyszer tv elött ebédeltem, mert nem voltam hajlandó elmenni, míg a tütük mennek, aztán anya lekönyörgött aludni. Délután Baby néniékkel és Nóémivel voltam ismét a Week-enden, addig anya kissé rendbe szedte magát, hajat mosott, majd frizurázott, sikerült megcsinálnia körmeit is. Ismét estére kerültem haza, jó fáradtam, a szebeim tele homokkal:-)
Ma anyával voltam délelött sétálni, elmentünk a kolleganőjéhez, bejelenteni, hogy anya mégis megy....menne dolgozni. Lehet azonban mégis itthon marad velem, ugyanis időközben már felvettek helyettesítőt. Ennek én örülnék a legjobban....
Délután nem mentünk sétálni, na ott volt az udvar, zengett tőlem az egész környék, mindenkivel tudattam, hogy kinnt vagyok:-). Anya füvet nyírt, hordta egy rakásba...én szerte szét...majd kalapáccsal és csavarhúzoval szereltem a motromat. Egy kis hisztit is sikerült produkálni, de amint láttam, hogy anya egyáltalán nem reagál, feladtam, inkább mentem játszani:-) Estére totálkáros voltam, egy vajas sonkás szebdvics azért lecsúszott, majd fürdés és 3/4 9-kor már könyörögtem anámnak, hogy "ÁCSI, ANYA, ÁCSI", "ANYA, TEJCSI, ANYA!!!!!"
...Andráskával homokozunk...
...kissé furán néz ki, de én nagyon élveztem...
A házikóban, itt Adrás...
...itt meg kukucsi...én vagyok!!!
hol van Krisztián?..."iti van!!!"
...hinta panlinta, hinta palinta...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Most látjuk mi történt :(
Sajnáljuk! Reméljük ti okosabbak lesztek és tényleg lesz valami eredmény, hogy miért is...
Bízzunk benne, hogy lesz még kistestvér, aki csak boldogságot hoz nektek!
Addig is :) Krisztián hoz egyedül elég örömöt :)
PUzsi
Szeretnénk ha minél hamarabb túl lennétek ezen a nehéz időszakon!Milyen jó,hogy Krisztián tudja feledtetni a dolgokat!
Puszi:Ági
Megjegyzés küldése