Beszámoló

Kistesó

Egy hete szabin vagyok, az orvos kiirt betegszabadságra, mert a sok üléstől nagyon keményedett a hasam, és estére pedig iszonyúan fájt.
Szóval lassan a 25.ik hétben járok, persze a neheze még hátra van, a nagy melegekre pedig gondolni sem merek.
A babával minden rendben van, jól fejlődik és úgy néz ki kislány lesz. Szóval teljes a boldogság, hiszen minden vágyam Krisztián után, hogy egy kislányom is legyen.


Krisztián Róbert

Anya végre itthon van, nem megy többet dodozni, csak velem van. Mivel az idő mostanában olyan bolondos, sokat esik, bent ragadunk a házban , mesét olvasunk, puzzelt rakunk, festünk, rajzolunk, szóval nem unatkozunk. Persze van amikor levadulok rendesen, ilyenkor nehéz velem bánni, de anya mindent megold:-)
Tudjátok, hogy hamarosan kistesóm születik? Most még anya hasában van, mert nagyon kicsi.
A hétvégén autórally van a városban, a tegnap délután kinnt voltunk, megnéztük a sok autót, amint eszeveszettül köröztek a szerpentinen, ma is oda megyünk, ha felébredtem délutáni alvásomból:-)

Napjaink

Végre itt a tavasz, süt a nap, és meleg van. Vége a szobafogságnak, ki lehet menni a játszótérre.
Hétvégén szinte egész nap az udvaron voltam, délután pedig a játszótéren. Nem is kell mondanom, hihetetlen tömeg volt a játszótéren, de engem ez egy cseppet sem zavart, szinte végig szaladgáltam, anya csodálkozott is, hogy is bírom.
Esténként pedig locsolóverset tanulok anyával, mivel itt a nyakunkon a Húsvét, és nekem locsolni kell menni.
Vasárnap jól megnevettettem anyáékat, ugyanis én a magam módján akartam tanulni.
"Anya: Én kis kertész legény vagyok...Virágokat locsolgatok...
Én: Én kis kertész jegény vagyok...óvodába járok:-)
Anya: Azt hallottam, hogy egy rózsa el akar hervadni...
Én: ....én is azt hajjottam:-)
Anya :Szabad megöntözni?
Én:....Igen:-)"

Szóval egész jól megy már, csak azt nem értem anyának miért nem tetszik ez a változat, folyton azt hajtogatja, hogy ismételjem utána, pedig nekem így jobban tetszik, még anyáék is kacagnak rajta:-)

Hétközben sokat nem vagyok itthon, hol mamáék, hogy Baby néniék vigyáznak rám, mert anyáéknak dolgozniuk kell, ennek sokszor hangot is adok, például egyik este amikor éppen lefeküdtünk anyával, azt kérdeztem tőle:
"Nekem miért kell tatánál lennem?"( na erre ti mit válaszolnátok? nekem egyből könnyes lett a szemem).
Na de még egy pár hónapot kibírunk így, aztán anya újra itthon lesz, aztán meg kezdődik az ovi .
És képzeljétek, ha anya az ovit említi, akkor én rögtön angyali kisfiú leszek, nem rosszalkodom többé, hiszen a rossz gyerekeket nem engedik be az oviba:-)(na... ez még működik:-)).
Különben nagyon csíntalan vagyok, erős akaratomnak köszönhetően szinte mindent elérek, ha persze nem lép közbe apa:-)
És a pelus elhagyása ügyében is szépen haladunk, már csak éjszakára kell pelus, már ha kimegyünk akkor sem kapok pelust, és képzeljétek, eddig még nem történt baleset, mindig szólok, ha kell pisilnem:-). A déli alvásból már két hete kiiktattuk a pelust, és nem lesz vizes az ágy.(...hát nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni).

Kistesó.
Egyre jobban gömbölyödik a pocakom, már szinte semmi sem megy fel rám, így lassan új ruhatár után kell nézzek. És sajnos vigyáznom kell a súlyomra, nem szeretnék túl sokat magamra szedni.
A Down- kór os szűrés jó eredményt mutatott, a mérések szerint a tarkófedő 1,4, a doki szerint semmi rendellenesség nem áll fennt, így nagyon reménykedem, hogy ezúttal minden rendben lesz. Viszont egy kicsit fáj a hasam, főleg este amikor a munkából hazatérek, nyolc óra ülés után. Ezt majd megbeszélem a dokival a következő kontrollnál, és azt is hogy szeretnék hamarabb megállni a melóval.

Elmúlt napok

Az elmúlt napokban sokat nem unatkoztunk. Igaz, anya visszállt munkába, de amikor itthon van, akkor totál kihasználom, mindig kimegyünk valamelyik játszótérre, és csak estére kerülünk haza.

A múlt héten nagyiéknál is voltam pár napot, ott sem unatkoztam, nagyapával autót javítottunk, ki is próbáltuk...és ...képzeljétek még azt is megengedte a nagyapa, hogy én kormányozzak( igaz csak az udvaron és allóhelyzetben- a szerk.), ez igazán bejött nekem, nagyon élveztem.

A hétvégén pedig Vármezőn voltunk, ott volt aztán élet, öt gyerek volt, szóval anyáék nem is tudták, hogy vagyok, hiszen egész nap kinnt voltunk az udvaron, jókat játszodtunk, semmi hiszti, csak enni jelentünk meg a teraszon:-)

Vasárnap délelött a patakban halásztunk, na meg köveket dobáltunk, délután pedig az apukákkal elmentünk a közeli halastóhoz halászni. több mint 3 órát voltunk távol, amikor visszajöttünk, csupa boldogság volt az arcunkon, kezünkbe pedig hoztuk a kifogott halakat, ami azért volt jócskán, hiszen több mint 6 kg halat fogtunk:-)

A pörgös hétvége után biza nehéz visszarázódni a hétkönapokba, kicsit nyafogós vagyok, hiszen nem lehetek annyit kinnt, amennyit szeretnék, anya is csak 6 után van itthon, de megvagyunk:-)
Tegnap a Somostetőn voltunk apával és Andrással, ma pedig Baby néni vitt el magához, ott leszek péntekig, hétfőn pedig terbe van, hogy a naygival együtt megyek fel a hegyekbe pár napig, ott lesz Baby néni és Gyici tata is, szóval megint kirándulni fogok..anya ne se törödj, te csak dodozzál:-)

Újra itt vagyunk

Ezzel a képeslappal köszöntjük Sanyikát ,
Danika kistesóját, Isten hozott a erre a világra.




Jó ideje nem voltunk, közben sok minden történt:-)
Most éppen nyaralunk, anyának van két hét szabadsága, és mi minden percét kihasználjuk. Elengedtem őket 3 napra pihenni, Hajdúszodoszlón voltam a jóanyámék, amikor megérkeztek, hozták keriapát is magukkal, akinek nagyon megörvendtem:-)
Aztán Vármezőn voltunk pár napot, ott ünnepeltük anya szülinapját, szombaton pedig még vásárban is voltunk, ott kaptam tollasütőt és egy kisautót, na meg a kicsivonatot is muszáj volt kipróbálni, anya alig tudott lekönyörögni:-)
A héten pedig a sósfürdőre járunk, mármint szeretnénk menni holnap is, ha
éppen nem zuhog, ugyanis esőt jeleztek:-)

Szóval olyan barna vagyok, mint egy kis purdé, sokat vagyunk kinnt, szinte le sem lehet vakarni anyáról, amióta szabin van.
Megnőttem, kis lurkő lett belőlem, a szám be nem áll reggeltől estig, magyarázok, mindent mondok, a legtöbb tisztán érthető, amikor pedig valamit nem értenek anya és apa, fogom a fejem, aztán még vagy ötször megismétlem, hogy végre rájöjjenek, mit is akartam mondani:-)

Akaratos lettem, szinte csak azt csinálom, amit én akarok, anyának nehéz dolga van velem, amit egyszer a fejembe veszek, annak úgy is kell lennie, ha pedig nem úgy történik, ahoyg én akarnám, máris kitör belőlem a hiszti, megyek panaszkodni hol anyához, hol apához, de sajna egyik sem könyörül meg rajtam.

Anya és apa szerin kissé magamnak való lettem, a játékaimat semmi esetre sem osztom meg senkivel, de még az ételből sem adok senkinek. És sajna van egy rossz szokásom is, ha nem kell valami étel, ami pont a kezemben van, dobom le a földre( hogy ezt kitől látta, fogalmam nincs, ezért már kapott a kezére, de még mindig csinálja), hiába magyarázza anya, hogy ezt nem szabad, én bedugom a fülem és azt mondom, hogy "NEM HAJJA CIM",mert ugye ez a legujabb kifogásom, na meg az, hogy : "CIM TUKET"( én süket vagyok) és ha anya kérdei hol süket Krisztián, akkor azt válaszolom, hogy " ITI NI" (és mutat a fülére).

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA ÉDESANYÁM

Holnap teszünk fel képeket is, anya most kivonul a szobából, mert azt hiszi nem tudok aludni:-)

Pótlás

Jó pár hete nem voltunk errefele, ami persze megint csak anya miatt, hiszen estére hulla fáradt és örvend, ha velem tud foglalkozni munka után.
Napjaim általában gyorsan telnek, napközben apával vagyok, ide oda járunk tekeregni, a múlt héten a weekendre mentünk minden nap, minifoci meccset nézni, ezt nagyon élveztem, mondtam is apának, hogy mindjárt Góólt fog jugni a Bácsi- és igazam is lett, hiszen nem csak egy, de több gól is volt.-)
Néha anya is kijött utánunk munka után, akkor hagytam apát és mentünk anyával a játszótérre, na meg fürödtem is a medencében:-).
Sajnos a idő kissé megbolondult, szinte minden nap zuhog az eső , szóval ázunk rendesen pár napja errefele.

hétvégén anyáékkal Vármezőn voltunk, ott kitombolhattam magam, szerencsére az idő is velünk tartott, így locsizhattam is kinnt , fodbaloztunk anyával, tollasozni is tanultam, de nem a hozzáillő labdával, nekem inkább a nagy labda jött be, azt próbáltam elütni és amikor sikerült, nagyokat kacagtam:-)
Két hete pedig anya nagynénjével voltam fennt a hegyekben, saját lábamon mentem fel a házig és nagyokat sétáltam anélkül, hogy valaki cipelt volna. Az utazást is nagyon élveztem, hiszen Húúúú-val voltam(értcsétek vonat), amit nagyon élvezek, sőt amikor itthon leszálltunk, anya és apa meg kellett várja , míg a vonat elmegy, csak azután mehettünk haza:-)

Megtanultam egy mondókát is, a kaksival kacsolatos, de még nem sikerült anyának levideozni, így nem tudjuk feltenni. anya pedig most a kicsi kutya tarkát próbálgassa velem, de abbol csak annyit tudok eddig:
"csics vau-vau tarta",
a többit nem sikerül megjegyeznem:-). Na és persze sok minden mást is mondok, anya a minap felkapta a fejét, amikor is éppen reggeliztem, és elfogyott a tányéromból , azt modtam neki, hogy " még kell" tisztán és érthetően:-)
A hisztiről pedig csak annyit, hogy még mindig működik, habár lehagytam belőle.-)

Napjaink

Ebben a honapban nemigen jutott anya gebhez, igy most megprobal potolni, legalabbis nagy vonalakban, mi is tortent velunk ez ido alatt.

Sokat vagyunk kinnt a szabadban, az ido is velunk tart, hiszen pocsek melegek vannak errefele. Week-endezni jarunk apaval, kiprobaltuk az uj jatszoteret, ami nagyon klassz , ma voltunk ott anyaval. sot minden korosztalynak kulon kis birodalom van, igy nem kell kicsi helyen gyurodni, jut mindenkinek hely boven. Hintaztam, csuzdaztam, igaz azon meg felek lecsuszni, ami olyan alagutszeru, de a masikrol el sem tudnak hozni. Van meg kulonfele maszkalo, hinta, homokozo, szoval orakat el lehet tolteni itt. Nem is ertem miert kellett este 9-kor hazamenni, en meg nagyon jol ereztem magam:-)

De voltam Varmezon is, itt sem unatkoztam, bar azon a hetvegen vegig esett az eso. Mint a kepen is latjatok, volt eleg javitanivalom a hazban is:-)

Magamrol csak annyit, hogy joanyam szerint kisse hisztis vagyok, vagy legalabbis amikor o itthon van. Napjaink az "add meg nekem most , de azonal mert ha nem orditok" jegyeben telik.Szeretek nyafogni, akaratos lettem, nem nagyon akarok enni, amin anya a nagy meleg miatt nem is csodalkozik, hiszen neki sincs etvagya:-).

Eleredt a beszelokem is, egyre tobb mindent mondok es erthetobben, mert tudjatok eddig is mondtam en mindenfelet, csak az oseim nem ertettek. anyanak meg minden nap elmondom, hogy:" anya nem dodozni, anya nem neni bacsi", de nem hatasos, anya neha latom konnyes szemekkel fut ki az ajton, megy szegeny dodozni. Amikor pedig haajon maris a nyakaban vagyok es le sem szallok lefekvesig. Menni kell jatszoterre, ha eppen nincs este, "gyeje anya" jelszoval mindenfel huzigalom, meg enni sem hagyom.

Ezekutan hagyon, hogy a kepek magukrol beszeljenek:


Az uj jatszoteren, itt hintazok eppen. Anya azt vette eszre, hogy nem szeretem, ha gyorsan loki a hintat, szinte azonal sirni kezdek...talan teriszonya van?
Ezt a lengohidat nagyon elveztem, foleg, amikor sikerult atmeni rajta:-)
Csuzdazom
Meg egy favonat is van, ezt vezetem eppen:-)

Ez a hinta csodalatos, szinte el lehet benne aludni, nana, hiszen ki lehet dolni benne:-)
Uszni tanulok a kadban, anya meg nem latta ezt a mutatvanyom lencsevegre kapta, pedig nem uj:-)
Nagyapaval beszelek telefonom, anya ne zavarj:-)
Kidoltem...
Huncut

Ezek a szekek ram vatam, hogy megjavitsam oket
..a labdat is nekem kellett felfujni:-)

Beszamolo

Ujra itt vagyunk, joanyamnak megparancsoltam, hogy jegyzeteljen, mert egy kicsit el van lustulva mostanaban.

Az elmult napokban nagyon rossz ido van, egesz nap esik az eso, igy beszorultunk a hazba apaval. Anya napkozben nincs itthon, de apaval cseppet sem unatkozunk.

A mult heten kinnt voltam nagyieknal, ugyanis ujra atalakitason esett at a hazunk, lett egy uj szobank, apa atrendezte a hazat, nagyobb lett a jatszoterem:-). Nagyieknal is akadt dolgom boven, sok munka volt a kertben, epret szedtunk a nagyapaval, amit en egyes egyedul ettem meg, nem adtam senkinek, meg nagyapanak sem, pedig o segitett nekem leszedni oket:-). Aztan ontozni is kellett a kertet, salatat szedtunk a dedivel.

A játszóházat felfüggesztették gyerekhiány miatt, egy párszor még voltunk, de csak én egyedül voltam, így most szeptemberig nem járunk a gyerekekhez, inkább játszótérre megyünk apával, néha anya is velünk tart amikor hamarabb végez a munkával.
Reméljük ti is jól vagytok, igérjük pótolunk nálatok is, addig is napos időt kívánunk mindenkinek:-)

Hetvegen Varmezon voltunk, de sajnos egesz hetvegen esett az eso, igy sokat nem ultunk kinnt. Anya viszont gondolt arra is, hogy sokat nem birom bennt, igy kaptam gumicsizmat es vizallo felszerelest es kimehettem rohangalni az udvarra.

A mult heten hazajott Anyo is, Apa kerimamija, igy most aztan apa mellett o is itt van nekem, nyuzhatom ot is egesz nap. Tegnap otpercenkent mentem at hozza, jol bevagtam magam mogott az ajtajat, anya szerint cseppet sem orvendett szegeny:-), de engem nem erdekelt:-)

Összefoglaló

Az elmúlt napokban nem sűrűn látogattuk a naplót, mert munkaprogramom miatt alig jut idő bármire is, a pici szabadidőmet pedig igyekszem a fiammal tölteni, hogy ne érezze annyira a hiányomat.
Amióta dolgozom Krisztián még jobban anyás lett, ha kilépek az udvarra, máris ott van mellettem és mondja, hogy "anya nem néni bácsi" "ci néni bácsi"(ő is akar jönni), és azt hiszem csak most, pár hét után jön igazán ki belőle, hogy nem één vagyok mellette egész nap.
Éjszakánkénk többször felsír, sőt pár napja halálra ilyesztett a páromat meg engem, Felébredt, jobban mondva álmában elkezdett sírni, majd dobálni kezdte magát, aztán ordítani kezdett, szökött ki a kezünk közül, pedig a párom nem gyenge ember, ő is alig bírta tartani, végül letette a földre, 1/2 órán keresztül hánykolódott és közben ordított. Már ott tartottam, hogy segítséget hívok, amikor végül hirtelen megnyugodott, rám nézett és kérte vegyem az ölembe:-(. Azóta még előfordult kétszer, hogy ugyanezt csinálta, de nem ilyen intenzitással. Apárommal már azon gondolkozunk, hogy elmegyünk vele egy gyerek pszihológushoz, hátha tudna tanácsot adni nekünk.

Lehet, hogy rosszat álmodott, valamitől megijedt, de nagyon megilyesztett. Lehet, hogy így jön ki belőle a feszültség, lehet, hogy ez azért jelentkezik, hogy én nem vagyok itthon, ha van valami ötletettek, vagy történt veletek hasonló, kérlek segítsetek:-).

Ezt leszámítva nagyon jól megvannak a párommal míg én dolgozom, napközben, ha nem vagyok itthon sokat vannak kint, játszóterekre járnak, közös ismerősünk gyerekével játszik, amikor hazaérek általában ismét kimegyünk, vagy az udvaron vagyok vele. Anyuméknál is szereti, soha nem sír utánam, ami egy kicsit zavar is:-). Hétvégenként pedig együtt vagyunk, kirándulunk, szinte minden hétvégén Vármezőn vagyunk, ott kitombolhatja magát, hiszen hatalmas udvar van, patak, ahova a köveket szokta dobálni, homokozik, szóval nagyon jól érzi magát.
A hétvégén annyira meleg volt, hogy locsizhatott kinnt az udvaron.

a parkban:-)

Andráskával:-)


Genetekiai vizsgálat:
A múlt héten megérkezett a genetikai vizsgálat eredménye, negatív lett, semmi gond nincs se velem se a párommal, ugyhogy egy kicsit megnyugodtunk, pénteken megyek vissza a dokimhoz, nála is vannak eredmények, kíváncsian várom, mit fog mondani. Ettől eltekintve a párommal úgy döntöttük, hogyebben az évben nem próbálkozunk újra, szervezetem meg kell erősödjön, lelkileg sem vagyok felkészülve.

Kis naplóstársaim, igyekszünk pótólni a lemaradásainkat, ne aggódjatok, nem tününk el, hiszen rátok mindig számíthatunk.

Kellemes hetet kívánunk mindenkinek:-)

Majális

Hétvégénk ismét jól sikerült, péntektől vasárnapig kinnt voltunk Vármezőn és anya is ott volt velünk:-)
Az idő is aránylag velünk tartott, bár délutánra mindig beborult, azért végig kinnt lehettem, mert az eső csak váratott magára, amit mi nem is bántunk, hiszen labdáztunk, homokoztunk, köveket dobáltam a patakba, anyáék tollasoztak, labdáztak, sőt még virágot is ültettek a ház elé, amiben én is segédkeztem, én öntöztem meg:-)
a Sütésben is részt vettem, én segítettem Ogyinak a húst forgatni a rácson:-)
Szombaton délelött elmentünk Parajdra, egy kis sétára, anya vett kénes sót apa hátának, én meg kaptam egy sópárnát, amit fel kell melegíteni és a mellkesra kell tenni, amikor megvagyok hűlve:-). Majd még Szovátán is megálltunk, a picon vettünk zöldséget, aztán visszamentünk Vármezőre, ahol lefekvésig rohangált anya utánam, ugyanis folyton hívtam gyere anya, hol ladázni, hol köveket dobálni:-)

Vasárnap este alig akarodzott hazajönni, egész későre értünk így haza, jó fáradtan:-)

Hétközben apával vagyunk itthon, anya dodozik, minden nap elmegyünk délután Andráskával és apukájával találkozni, mi gyerekek együtt játszunk, és képzejétek minden játékomat megosztom vel, amin anya igen csodálkozik, mert eddig szinte mindent kivettem a kezéből, még az ő játékait is ki szoktam sajátítani:-)

Holnap megyünk Koloszvárra ellenőrzésre az allergológus doktor nénihez, oda is apa visz, mert anyának dodoznia kell, a néniknek és bácsiknak áuzik(telefonál), de pénteken és egész hétvégén ismét itthon lesz, akkor majd pótolom anyahiányom, ami eléggé érződik, hiszen ma 1/ 2 órán keresztül könyörögtem anyának, hogy ne menjen dodozni:
"anya nem néni bácsi...ci néni bácsi(én is akarok menni)".Végül anya meglógott:-(

Napjaim mostanság

Hétfőn apa elvitt nagyiékhoz, ugyanis pár napra dolga akadt, ezért a nagyiék vigyáztak rám. De nem is tiltakoztam, szinte repültem kifele az ajtón, amikor meghallottam, hogy oda megyünk:-) Még a cipőmet is fordítva vettem fel, de nem is érdekelt:-)

Kutyáztam, szaladgáltam egész nap az udvaron, hintáztam, nagyapát nyúztam, amikor ő nem ért rá, akkor a dédit hívtam:" gyeje dédi!!!"
Ma apa jött utánam,. éppen akkor ébredtem és a dédi ebédet adott, amit gyorsan megettem, aztán irány haza:-)

Délután a weekenden voltunk apával, de jött velünk Andráska is az édesapjával. Homokoztunk, csúzdáztunk, még a hinta is belefért, aztán elmentünk a Marospartra, ahol apáék megpihentek, addig mi futkároztunk nagyokat:-)

Majdnem 9 óra volt mire hazajöttünk, anya az ajtóban várt, rögtön fel is kapott, összevissza, puszilt,de én is adtam ám neki, hiszen már olyan rég nem láttam jóanyám:-)
Elmeséltem anyának merre jártunk apával:
" taxi, bumm-bumm, néni, bácsi, kicsibaba:-)" azaz: taxival mentünk , volt ott sok néni és bácsi és sok baba:-).

Majd játszottunk anyával a nagy fa teherkocsimmal, aztán fürdés és mire lefekvéshez került a sor már nagyon kivoltam, de nem akartam aludni. Anya elolvasta az iciri piciri mesét, aztán nem könyörült, aludni kellet.

Anya nélkül:-(

Három napja már, hogy anya nekifogott dolgozni, azóta napközben apa vigyáz rám.
Unatkozni nem unatkozunk, apa minden napra kitalál valamit:-). Hétfőn a week-enden voltunk, 2 és fél órát rohangált utánam apa, teljesen kifárasztottam:-) . Nagyon jól éreztem magam, játszottam a többi gyerekekkel, azonban amikor egy kisfiú kilökdösött a házikóból, nem engedte, hogy én is bemenjek, hát fogtam magam és megharaptam, amiért apa meg is dorgált, mondta, hogy ezt bizony nem szabad:-).

Kedden délelött anyának segítettem ebédet főzni, aztán hiába mondtam neki, "anya nem néni bácsi" ő elment dolgozni, apával aludtam délben, délután pedig nagyot sétáltunk a közelben. Kaptam sültkrumplit is, mind egy szálig eltüntettem. Délután sajnos kétszer is ment a hasim, a popsim jól bepirosodott, ezért egész este nem volt pelus rajtam, amit nagyon élveztem. Egy kerek órát feküdtem az ágyban és néztem a rajzfilmet, ami nálam rekordnak számít, hiszen rendszerint nem melegszik meg alattam a hely, egy percig sem tudok egy helyben ülni:-). Amikor este hazaékezett anya egy hangos "szia anya"-val fogadtam, majd kapott egy cuppanos puszit:-).

Ma pedig korán keltem, 8kor húztam ki anyát az ágyból, mintha éreztem volna, hogy kevés időt tölthetünk együtt. Reggeli, bilizés, majd mentünk a piacra, biciklit venni nekem. Kaptunk egy háromkereküt, bár nincs hátul kar, amivel irányítani lehet, de apáék megvették nekem, aztán kaptam még egy szandit és egy tornacípőt, és apa vett még egy labdát is. Hazafele lelassultunk, mert én a biciklin jöttem természetesen, de hajtani még nem tudom, így anya és apa felváltva terlgettek:-). a korai kelés meg is látszott rajtam, amikor anya 1/2 12-kor indult dolgozni, én apa öléből éppen csak pislákoltam, még puszit sem voltam hajlandó adni. '2-kor el is aludtam apa ölében, fél 2-ig aludtam, aztán a délután többi részét kinnt töltöttük az udvaron:-).
Este anya fürdetett, aztán lefektetett, az alvás gyorsan ment, hiszen már félig aludtam, amikor kivett anya a pancsiból:-)

Gondolatok:
nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz egész nap távol lenni a kisfiamtól. Eddig egész nap velem volt, délben én fektettem, együtt mentünk sétálni, most meg én szinte egész nap nem látom, annyira hiányzik. Azt mondják, majd megszokom, de kérdem én, hogy lehet ezt megszokni, nekem, aki, annyira anyatipus vagyok, annyira a gyerekem körül forog minden:-(
Ami megnyugtat, hogy legalább a férjem van vele és nem egy ezer idegen, így neki nem annyira nagy a változás, remélem hamar megszokja a változást:-). Most jövök rá mennyit változtam amióta megvan Krisztián, mennyire másképp látom, most az életemet. Első lett a családom, értük bármit megteszek, az összes többi dolog háttérbe szorult:-)

Húsvéti babazsúr

Tegnap Húsvéti babazsúron voltunk a játszóházban. Amikor megérkeztünk kicsit meglepődtem, mert rengeteg baba volt, és ennyi babát még nem láttam egyszerre a játszóházban:-). De hamar bemelegedtem, és 15 perc múlva már együtt énekeltem a többiekkel:-)

Papír tojást festettünk, képet ragasztottunk, volt élő nyuszi is, na onnan aztán alig lehetett elvinni, kaptunk répát, azzal etettük őket:-)
Ott volt Adráska is, ő még jobban meg volt illetődve, csak a végén jött meg a kedve, amikor már haza kellett menni:-).

a kosárban piros tojást találtam, ki is kaptam egyet:-)

Andráska az anyukájával

festeni fogok...

temperával szép tojást festettem, a nadrágomra is került bőven, anya volt mit bosszankodjon itthon, hiszen nem akart kimenni a pecsét:-)
ragasztózunk:-)

Andráska is festeni akar...

a nyuszik:-)

ejtőernyő alatt állok...

ilyen sokan voltak:-)

Ma pedig ismét a játszóházban voltunk, de ma csak hárman voltunk, a többiek vakációznak:-). Habot kentünk, majd kirakóztunk, a végén pedig jöhetett a csúzda labdák, mászkáló:-). Alig bírt anya elhozni, még maradni szerettem volna, de menni kellett haza....azaz a nagyiékhoz, hiszen ma apáék lerakták az előtérben a járólapokat, így nem lehet járni, főleg nekem:-).

Holnap este jövök haza, szombaton pedig bulizunk:-). Anya nagyon készül már, én pedig mindenkinek elmondom, hogy kettő éves leszek, sőt mutatom is:-).

Állatkertben

Anya: az Istenhegyi Géndiagnosztika központban voltunk Budapesten, kromoszómavizsgálaton. Csupán 1ö perc volt az egész, levették a vért, az eredményt pedig 3 hét múlva küldik el postán. Az eredmény függvényében beszélhetünk majd egy biológussal. Addig is izgulunk, hogy az eredmények rendben legyenek.

Míg anyuék Pesten voltak, addig én a nagyiéknál voltam és egy cseppet sem unatkoztam. Nagyapával ültettünk a kertben ezt-azt, én buzgón segédkeztem, aztán kutyáztam is, rosszalkodás is volt, de nagyon jól éreztem magam. Pénteken apa és a Bálint kerim jöttek utánam tütüvel, és ott volt amy keri lánya is, a léna, aki nagyon aranyos kislány, amikor indultunk hazafele, már kézenfogva vezettem ki a kapun, pedig ő már 7 éves.

Itthon anya és Amy keri már nagyon vártak, agyon pusziltak, én is adtam ám, aztán irány ki az udvarra, hiszen még mindig csodálatos idő volt. Délben már nem sikerült aludnom, pedi anya 1 órát, apa pedig szintén 1 órát próbálkozott elaltatni, sikertelenül. Mint később kiderült, azért, mert 1ö-től 12-ig bizony én már ácsiztam:-). Anya elugrott a céghez, a főnöknővel beszélni, még mindig nem biztos, hogy visszamegy, a Franciák még nem adtak választ, kit tartanának meg, az új lányokat, akiknek semmi kötelezettségük nincs, vagy engem, aki gyerekes anyuka vagyok. ( Zárójelben jegyzem meg, hogy most érzem csak én is mennyire másképp néznek egy gyerekes nőt a munkahelyen és mennyire könnyebb dolga van annak, aki egyedülálló. ).

Délután Tündééknél voltunk, fel voltam pörögve rendesen, a korai alvás lassan meg is látszott rajtam, 8-kor már totál kivoltam, így anya összepakolt és hazahozott aludni, Noémi bejött rám vigyázni, anya pedig visszament még egy kis tereferére. Csupán 5 perc kellett, hogy alomvilágba kerüljek:-)

Ma pedig az állatkertben voltunk, Megnéztük milyen állatok vannak, én ugyanis még nem voltam egyszer sem:-). Végig futkároztam, egyik ketrectől a másikig, anyát jól kifárasztottam, végül apa nyakába kerültem, mert anya nem igazán bírta a tempót velem:-).



Lénával az udvaron labdázunk...

Kifeküdtem napozni:-)

anya!..így is fényképezz le:-)

apa nyakában az állatkertben:-)

Lénával kézenfogva:-)
Botika is csatlakozik...


..majd Heni is

a struccok ..
majom, én enek úgy mondtam, hogy: búbácsi:-), valószínűleg, mert elég csúnyáknak tűntek nekem:-)A nagy csapat:-)
a szamarat figyeljük tisztes távolságból

kisbocsok...itt 15 percet ültünk, annyira aranyosak voltak a kismacik:-)
a nagymaci is látványos volt:-)


lovagolni is sikerült, habár csak a kőlóra engedtek felülni az őseim:-).

3 óra körül értünk haza, gyorsan lefektettek, aztán anya elugrott vásárolni, amikor hazaért én éppen akkor ébredtem meg, de látszott rajtam, hogy még kómás vagyok, így kaptam egy kis tejcsit, és anya is lefeküdt mellém, 5 kor keltünk fel:-), kimenni már nem tudtunk, hiszen eleredt az eső, így a házban boldogítottam őket, a ház a tetején állt pár perc múlva( ennyit a húsvéti takarításról), estig szórakoztattam őket, apának fésülnie kellett, anya kirakózott:-).

Este nagy pancsi, vacsi, majd lefekvés:-).

Búcsú a pocaklakótól, hétvégénk

"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz."
Antoinne de Saint- Exupéry

Egy gyertyával búcsúzunk a pocaklakótól, akit csupán 96 napig hordoztam a szívem alatt, megis hatalmas űrt hagyott maga után és kimondhatatlan fájdalmat, amit legszívesebben kiordítanák magamból.

Őszintén köszönöm mindenkinek a biztató szavakat, nagyon sokat jelent nekünk, hogy így melletünk van mindenki. akármilyen szomorú is legyek ha kinyitom a nalót, mindig mosolyt hoz ajkaimra, mert ti mindig itt vagytok, és bár nem ismerjük egymást személyesen, de mintha ezer éve ismerősök lennénk.-)
Szomorú hétvégénk volt, de ezt próbáltuk nem éreztetni a gyerekkel.

Szinte bennt sem voltunk a házban, ehhez ugyebár a gyönyörű idő is hozzájárult:-)

Szombaton Zsuzsáékkal beszéltünk meg találkát, a week-endre mentünk együtt. Már az autóban szemeződtem Andráskával, aki majd kiesett az űlésből, annyira kíváncsian nézett:-). Végre aztán kiszálhattunk, megszerettem volna fogni András kezét, hogy együtt menjünk a játszótérre, de ő nem, kicsit meg volt leődve tőlem:-), a játszótérre érve aztán lassan feloldódott, és a homokozóban már együtt játszodtunk, majd csuzdáztunk, hintáztunk, kipróbáltuk a kis házikókat is, innen el sem akartunk menni. Majd csatlakoztunk apáékhoz, akik míg mi játszótereztünk, a közeli teraszon oltották szomjukat "csörrel" (sörrel:-)).

Este 7-re jöttünk csak haza, itthon még kinnt maradhattam fürdésig az udvaron, majd vacsi, fürdés és alvás:-)

Vasárnap délelött az udvaron, majd délben apával együtt néztük a bumm-bummokat, vagyis a Forma 1-et, most az egyszer tv elött ebédeltem, mert nem voltam hajlandó elmenni, míg a tütük mennek, aztán anya lekönyörgött aludni. Délután Baby néniékkel és Nóémivel voltam ismét a Week-enden, addig anya kissé rendbe szedte magát, hajat mosott, majd frizurázott, sikerült megcsinálnia körmeit is. Ismét estére kerültem haza, jó fáradtam, a szebeim tele homokkal:-)

Ma anyával voltam délelött sétálni, elmentünk a kolleganőjéhez, bejelenteni, hogy anya mégis megy....menne dolgozni. Lehet azonban mégis itthon marad velem, ugyanis időközben már felvettek helyettesítőt. Ennek én örülnék a legjobban....

Délután nem mentünk sétálni, na ott volt az udvar, zengett tőlem az egész környék, mindenkivel tudattam, hogy kinnt vagyok:-). Anya füvet nyírt, hordta egy rakásba...én szerte szét...majd kalapáccsal és csavarhúzoval szereltem a motromat. Egy kis hisztit is sikerült produkálni, de amint láttam, hogy anya egyáltalán nem reagál, feladtam, inkább mentem játszani:-) Estére totálkáros voltam, egy vajas sonkás szebdvics azért lecsúszott, majd fürdés és 3/4 9-kor már könyörögtem anámnak, hogy "ÁCSI, ANYA, ÁCSI", "ANYA, TEJCSI, ANYA!!!!!"

...Andráskával homokozunk...
...kissé furán néz ki, de én nagyon élveztem...
A házikóban, itt Adrás...
...itt meg kukucsi...én vagyok!!!
hol van Krisztián?..."iti van!!!"

...hinta panlinta, hinta palinta...