REMALOM!

Nem is tudom hogyan kezdjem ezt a bejegyzest. Sajnos a tegnapi unneples tragediaval vegzodott, aprilis 2-a ezutan nem csak egy boldog pillanatot juttat majd eszunkbe, hanem egy szomoru emlek is vegigkiseri majd eletunket.
Minden a tegnap kezdodott, reggel meg boldogan koszontottuk egymast, majd izgalommal vartam a delutani uh vizsgalatot, hogy ujra lathassam a picikemet. Amikor odaertem a dokihoz csak en voltam, igy gyorsan be is vettek, ami azutan kovetkezett REMALOM!!!!
A dokim ket pillantast vetett a kepernyore, miutan kozolte velem: a babanak nincs szivhangja, a fejlodese a gep szerint 9 hetesen es 3 naposan leallt. hirtelen mindent kodbe lattam, ereztem minden erom elhagy, a doki segitett labra es Isten tudja hogyan oriztem meg lelekjelenletem, hallgattam vegig ahogy az orvos elmondja masnap be kell fekudnom, hogy kitakaritsanak, hogy ezer vizsgalatot fog majd elvegezni rajtam es paromom is, hogy megnezzuk mi okozza mindezt, hiszen mar masodszor kell atelnem mindezt, pedig most semmi aggaszto jel nem utalt arra, hogy valami baj van, most is csak rutinvizsgalatra mentem.
Az estere tervezett unneples lefujva, hazaerve magamba roskadva zokogtam, parom fel ala jarkalt, nem birta elhinni, ez tenyleg megtortenhet velunk. Szerencsere leteznek baratok, akik probaltak lelket onteni belenk, egesz este mellettunk voltak, a szuleimet fel sem mertem hivni, csak ma ertesitette oket a ferjem.
A magzatbol is vettek mintakat, 3 het mulva lesznek eredmenyek.
Most itthon vagyok, probalom feldolgozni a tortenteket, Krisztian anyumeknal van, hogy ne erezze azt a merhetetlen szomorusagot, ami a hazban van.
Hetfon vissza kell mennem, ket vervizsgalatra, kedden pedig Pestre utazunk, kromoszoma vizsgalatra, majd meg egy csomo vizsgalat var rank.