Anya nélkül:-(

Három napja már, hogy anya nekifogott dolgozni, azóta napközben apa vigyáz rám.
Unatkozni nem unatkozunk, apa minden napra kitalál valamit:-). Hétfőn a week-enden voltunk, 2 és fél órát rohangált utánam apa, teljesen kifárasztottam:-) . Nagyon jól éreztem magam, játszottam a többi gyerekekkel, azonban amikor egy kisfiú kilökdösött a házikóból, nem engedte, hogy én is bemenjek, hát fogtam magam és megharaptam, amiért apa meg is dorgált, mondta, hogy ezt bizony nem szabad:-).

Kedden délelött anyának segítettem ebédet főzni, aztán hiába mondtam neki, "anya nem néni bácsi" ő elment dolgozni, apával aludtam délben, délután pedig nagyot sétáltunk a közelben. Kaptam sültkrumplit is, mind egy szálig eltüntettem. Délután sajnos kétszer is ment a hasim, a popsim jól bepirosodott, ezért egész este nem volt pelus rajtam, amit nagyon élveztem. Egy kerek órát feküdtem az ágyban és néztem a rajzfilmet, ami nálam rekordnak számít, hiszen rendszerint nem melegszik meg alattam a hely, egy percig sem tudok egy helyben ülni:-). Amikor este hazaékezett anya egy hangos "szia anya"-val fogadtam, majd kapott egy cuppanos puszit:-).

Ma pedig korán keltem, 8kor húztam ki anyát az ágyból, mintha éreztem volna, hogy kevés időt tölthetünk együtt. Reggeli, bilizés, majd mentünk a piacra, biciklit venni nekem. Kaptunk egy háromkereküt, bár nincs hátul kar, amivel irányítani lehet, de apáék megvették nekem, aztán kaptam még egy szandit és egy tornacípőt, és apa vett még egy labdát is. Hazafele lelassultunk, mert én a biciklin jöttem természetesen, de hajtani még nem tudom, így anya és apa felváltva terlgettek:-). a korai kelés meg is látszott rajtam, amikor anya 1/2 12-kor indult dolgozni, én apa öléből éppen csak pislákoltam, még puszit sem voltam hajlandó adni. '2-kor el is aludtam apa ölében, fél 2-ig aludtam, aztán a délután többi részét kinnt töltöttük az udvaron:-).
Este anya fürdetett, aztán lefektetett, az alvás gyorsan ment, hiszen már félig aludtam, amikor kivett anya a pancsiból:-)

Gondolatok:
nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz egész nap távol lenni a kisfiamtól. Eddig egész nap velem volt, délben én fektettem, együtt mentünk sétálni, most meg én szinte egész nap nem látom, annyira hiányzik. Azt mondják, majd megszokom, de kérdem én, hogy lehet ezt megszokni, nekem, aki, annyira anyatipus vagyok, annyira a gyerekem körül forog minden:-(
Ami megnyugtat, hogy legalább a férjem van vele és nem egy ezer idegen, így neki nem annyira nagy a változás, remélem hamar megszokja a változást:-). Most jövök rá mennyit változtam amióta megvan Krisztián, mennyire másképp látom, most az életemet. Első lett a családom, értük bármit megteszek, az összes többi dolog háttérbe szorult:-)