Amióta dolgozom Krisztián még jobban anyás lett, ha kilépek az udvarra, máris ott van mellettem és mondja, hogy "anya nem néni bácsi" "ci néni bácsi"(ő is akar jönni), és azt hiszem csak most, pár hét után jön igazán ki belőle, hogy nem één vagyok mellette egész nap.
Éjszakánkénk többször felsír, sőt pár napja halálra ilyesztett a páromat meg engem, Felébredt, jobban mondva álmában elkezdett sírni, majd dobálni kezdte magát, aztán ordítani kezdett, szökött ki a kezünk közül, pedig a párom nem gyenge ember, ő is alig bírta tartani, végül letette a földre, 1/2 órán keresztül hánykolódott és közben ordított. Már ott tartottam, hogy segítséget hívok, amikor végül hirtelen megnyugodott, rám nézett és kérte vegyem az ölembe:-(. Azóta még előfordult kétszer, hogy ugyanezt csinálta, de nem ilyen intenzitással. Apárommal már azon gondolkozunk, hogy elmegyünk vele egy gyerek pszihológushoz, hátha tudna tanácsot adni nekünk.
Lehet, hogy rosszat álmodott, valamitől megijedt, de nagyon megilyesztett. Lehet, hogy így jön ki belőle a feszültség, lehet, hogy ez azért jelentkezik, hogy én nem vagyok itthon, ha van valami ötletettek, vagy történt veletek hasonló, kérlek segítsetek:-).
Ezt leszámítva nagyon jól megvannak a párommal míg én dolgozom, napközben, ha nem vagyok itthon sokat vannak kint, játszóterekre járnak, közös ismerősünk gyerekével játszik, amikor hazaérek általában ismét kimegyünk, vagy az udvaron vagyok vele. Anyuméknál is szereti, soha nem sír utánam, ami egy kicsit zavar is:-). Hétvégenként pedig együtt vagyunk, kirándulunk, szinte minden hétvégén Vármezőn vagyunk, ott kitombolhatja magát, hiszen hatalmas udvar van, patak, ahova a köveket szokta dobálni, homokozik, szóval nagyon jól érzi magát.
A hétvégén annyira meleg volt, hogy locsizhatott kinnt az udvaron.
a parkban:-)
Andráskával:-)Genetekiai vizsgálat:
A múlt héten megérkezett a genetikai vizsgálat eredménye, negatív lett, semmi gond nincs se velem se a párommal, ugyhogy egy kicsit megnyugodtunk, pénteken megyek vissza a dokimhoz, nála is vannak eredmények, kíváncsian várom, mit fog mondani. Ettől eltekintve a párommal úgy döntöttük, hogyebben az évben nem próbálkozunk újra, szervezetem meg kell erősödjön, lelkileg sem vagyok felkészülve.
Kis naplóstársaim, igyekszünk pótólni a lemaradásainkat, ne aggódjatok, nem tününk el, hiszen rátok mindig számíthatunk.
Kellemes hetet kívánunk mindenkinek:-)
