Bolondokháza...

Múlt csütörtökön mindhárman dokinál jártunk, kaptunk is egy rakás gyógyszert. Csenge megúszta antibogyók nélkül, Krisztián és én azonban nem.

Azóta még mindig a betegséggel küzdünk, még mindig nem jöttünk helyre, már nincs ötletem, mit tudnák még csinálni. Amióta Krisztián oviba jár, rendszeresen meg van hűlve, folyik az orra, minden csodabogyót kipróbáltam már, semmi sem segít. alternatív kezeléssel kezdtük, ami persze addig jó volt, amíg itthon volt, de amint visszament az oviba, újra megbetegedett. aztán kapott antibiotikumot, most azzal kezelem, folyik az orra ezerrel, köhög mint az állat, nagyon nehezen lélegzik, szóval kész őrület. És ami a legszebb, hogy elkaptam én is, na most meg Csenge is.

Az elmúlt éjjel a Csenge semmit nem aludt, még az ölömben is ordított egész éjszaka, a Nurofen megfogta a gyomrát, görcsei voltak, hajnal négykor kínomban felöltöztettem és kivittem a teraszra, ott néztem ki a fejemből egy jó fél órán át míg elaludt, aztán házba be, lefektettem a kiságyba , fél órát aludt is, majd ismét ordítás. Ez így ment reggel 7-ig amikor végkimerültségében végre elaludt. Végre én is ágyba bújhattam, 9-ig, mert akkor Krisztián kelt fel.
És mit ad az Isten, amikor Csenge felébredett 11-kor, 39,2 fokos láza volt....hogy ne bolonduljak meg!!!

Ez még mindig nem minden....az éjszaka, Csenge ordítása mellett még Krisztián is jól behisztizett, ugyanis 1 óra körül megébredett és nem volt hajlandó az apjával visszafeküdni, csak velem, persze én nem tudtam Csenge miatt, aztán rendezett nagy csetepatét, hogy az idegeim már elviselhetőség határát súrolták...éreztem megszakadok.

Na de remélem hamarosan jobb idők várnak ránk. Habár a mi drága Kormányunk is tesz arról, hogy napjaink egyre fényesebbek legyenek, amolyan metaforikusan szólva.Ugyanis most azt találta ki, hogy az államnak nincs pénze fizetni nekünk a gyest két éven keresztül, és próbálja lecsökkenteni az itthon maradási időt, talán 6 hónapra, vagy egy évre. Csak azt nem tudom, hogy minek a fészkes fenének húzzák azt a sok adót a fizetésünkből, dolgoztam reggeltől estig, hogy még ennyit sem érdemlünk mi anyák. Nem beszélve arról, hogy nincsenek bölcsődék, talán itt nálunk kettő van az egész városban, a kondíciókról nem is beszélve.

Na szóval tiszta ideg vagyok, fáradt és kimerült, de próbálok talpon maradni, mert mi mást csinálhatnék, reménykedem, hogy talán lesz még jobb.

Itt vagyunk...

Hát nehezen... de itt vagyok és megpróbálok beszámolni a elmúlt időszakról. Sajnos annyira kevés időm marad magamra , na és amikor éppen leülnék naplót írni,éjnek idején, akkor tutti, hogy valamelyik gyerkőc felébred.

Krisztián
Az ovit nagyon szereti, az óvónéni szerint nagyon okos, figyelmes, hamar tanul. Ami nem éppen dícséretes, egy kicsit agresszív lett, ezt a kistesó érkezésére fogom én, ami felforgatta fenekestül eddigi világát. Most éppen a Mikulásra készülnek, tegnap éppen tanítgatta nekem az egyik verset, nagyon aranyos volt:

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Na ....ezt nekem ő így tanította:

Nagyszakállú Télapó..minden gyermek barátja
Van neki cukra, dió, mogyoró...:-))))...anya figyelj már ide, mondjad, hogy van?
Én-nem tudom, te mondjad.
Nem ,te mondjad utánam:-)

Vagy miközben játszik dúdolja egyik mondókát a másik után:

"Mótusta, mótusta, felmászott a fára,
leesett, leesett, kitörött a lába.
Dottor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mótus, újra fára megy:-))"

Aki nem lép egyszerre,
Nem tap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
tatonának az való!

Holnap pedig Karácsonyi képeket készítenek róluk. Majd meglepjük a nagyiékat egy karácsonyi üdvözlettel.
Az ovin kívül nem sok érdekesség történt, persze kihasználtuk a szép meleg napokat és amíg lehetett kinnt ültünk a játszótéren. Apával pedig elmentek megnézni a cirkusz állatait, akik éppen itt voltan a városban, na megy egy vasárnap kaszkadőrbemutatón voltak a fiúk, amit Krisztián tátott szájjal nézett végig.
Az ovi persze hozott rosszat is, mégpedig betegséget, két hétig nem is volt októberben , mert antibogyókra került, aztán persze kikezelve visszament és rá pár napra ismét folyt az orra, ne kapjon az ember hülyét.

Csenge:

Szépen nődögél, 3-án lesz három hónapos, pénteken mértem meg, 6750 gramm, majdnem hét kiló.
Mosolyog, kezd gőgicsélni, egyre figyelmesebb, egyszer sikerült neki megfordulnia a hasáról a hátára, igaz segített neki az ágy mert lejtős volt. Nagyon nyugodt baba, csak akkor sír ha éhes, de akkor aztán add Istenem, de rögtön:-)
Két hónapos korától átalussza az éjszakát, igaz este 8-tól 12-ig nem hajlandó elaludni, de ha elaludt, reggel 7-ig vágja.