Visszatértünk

Nem is tudom, hol kezdjem, jó ideje már, hogy nem jelentkeztünk, szinte fél éve, hogy ide se dugtuk az orrunkat.

Ha most össze kéne foglaljam, mi minden történt velünk az elmúlt időszakban, egy nap nem lenne elég. Ezért csak dióhéjban próbálom belefoglalni a legfontosabbakat.
Sokat fejlődtünk, megnyúlt Krisztián, szinte ki kell cserélni a ruhatárát,hihetetlen, milyen gyorsan nőnek ezek a gyerkőcök. egyre jobban lefoglalja magát, az autók, a epítőkockák, na meg a rajzfilmek megbabonázzák. A mostani slágerrajzfilmnálunk a Fel, ami egy öreg bacsiról és egy kisfiú kalandjairól szól, ezt már százszor megnézte, de minden alkalommal mozdulatlanul végignézi.
Sokat önállósult, egyedül öltözik, vetkőzik, a pelus dolgában is sokat haladtunk, itthon egyáltalán nem használunk pelust, már kimenni is próbálkoztunk ,kisebb nagyobb sikerrel, de mivel ez a tél nem akarodzik elmenni, nem merem pelus nélkül kivinni, mert félek megfázik. És elértük, hogy ha pelus is van rajta nem kakil bele,hanem bárhol legyünk, szól. A pisikaával nem megy olyan könnyen, mert sokszor belefeledkezik a játékba, és már akkor szól, ha belement.
De hát van még egy fél évünk,hogy teljesen leszokjon, ugyanis szeptembertől ovisok leszünk,ott pedig nem fogadják be pelussal.
Na még az oviba iratkozás járt idegességgel, meg rohangálással, ugyanis, alig kaptam egy ovit a városba, ahol legyen hely. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk ez is sajnos pénzre megy, borzasztó, hogy mi megy végbe, és mindez azért, mert a drága kormányunk ahelyett hogy még nyitna óvodát,még abból a kevésből is bezár minden évben. Így a legközelebbi ovi helyett két megállónyit fog kelleni utazzunk minden reggel.

A mindennapjainkban mostanában semmi különös nem történik, leszámítva, hogy van egy hete megszületett Evelyn az unokatesó, Noémi kerim kislánya, azóta kissé mozgalmasabb az élet mifelénk.

Na és a legvégére hagytuk a legfontosabb hírt. Úgynéz ki, szeptemberben mi is gyarapodunk, ugyanis 13 hetes terhes vagyok, és ezúttal úgy néz ki minden rendben van, de nem merem kikiáltani, mert még mindig félek, mindenre megijedek, de lélekben próbálok arra gondolni,hogy minden rendben lesz.

Remélem mindenki jól van, üdvözlünk minden kicsi barátunkat.