Napjaink

Esős, szeles idők járnak errefelé, sokat nem lehetünk kinnt, ezért igencsak hisztis és nyafogós vagyok, amin anya nem is csodálkozik, hiszen ő is alig bírja a bezártságot:-).
Tegnap Baby nénivel sétáltam , mire hazaértünk, alaposan megáztunk, itthon pedig nagyon megörültem anyának és apának. Apával voltam csak hajlandó levetkőzni, aztán át anya ölébe. Mentem segíteni neki ebédet varázsolni, majd ebédeltünk. Délben anyával aludtam, aztán a délutánt itthon töltöttük. Szinte semmi sem volt jó, folyton nyafogtam, hol apa kellett, hol anya:-). Játszani sem volt igazán kedvem, pedig anya próbálta nekem tanítani a színeket, de én csak dobáltam a kockákat:-). Majd rajzfilmet nézhettem, de igazán ez sem kötött le, pedig Thomast tette be anya:-). Mesét is olvasott nekem anya, ezt is csak félfüllel hallgattam. Aztán jött apa, vele bírkoztam az ágyban, ezt nagyon élveztem, kapott is apa egy pár balost:-). Este fürdés, majd alvás.

Az evészet terén ismét nem vagyok valami jó, tegnap és ma szinte semmit sem ettem, pedig ma fincsi zöldséglevest főzőtt anyu. Még a pörkölt sem kellett, hiába adott anya hozzá krumplipürét:-(.

Ma reggel hajnali 7-kor ébresztettem a családot, képzeljétek mennyire örült a jóanyám, de nem könyörültem, kelnie kellett:-). Reggelire lecsúszott két virsli, ezzel is maradtam egész napra:-), majd segítettem ebédet főzni. 11-kor elugrottunk anyával a cégéhez, ott hamar végeztünk, anya boldog volt, mert közölték vele, hogy nem kell visszamennie dolgozni, minden ok:-), mehet betegszabadságra direkt:-). Onnan hazaigyekeztünk, mert rajtam már látszott a koránkelés, itthon ebéddel kínáltak, persze én közöltem: " papa, nem"..így mentem aludni. 3 órát aludtam, ébredés után öltöztünk, először elmentünk Nóémi munkahelyére, "kájét " vittünk neki, onnan fel Tündéékhez.

Alig vártam, hogy odaérjünk, egész úton azt kérdeztem: "Boti heni, ho van?"
Amikor pedig ott voltunk, képzelhetitek, hogy veszekedtünk:-)..mármint én Henivel, mert ugye mi ketten soha nem egyezünk, mindig ugyanaz a játék kell mindkettőnknek:-). Volt is csetepaté, de a végén csak kiegyeztünk, olyannyira, hogy alig akartam hazajönni. 8-ra értünk haza, vacsorázni azt megint nem akartam, kértem a csocsit, de azt nem kaptam, mehettem fürdeni, majd irány az ágy:-)