Csenge Naómi

Krisztián Róbert

2008. december 25., csütörtök

A Karacsonyfa



A KARACSONYFA LEGENDAJA

A karácsonyfa állítás nem egyidős az ünneppel. Réges-rég a karácsonyi asztalt virágzó Borbála-ágakkal /december 4-én gyümölcsfaágakat metszettek le, vízbe tették és karácsonyra kivirágzott- jelképezvén a télben megőrzött tavaszt, az újjászületést/, fagyöngyből kötött koszorúval és kis tálkában hajtatott Luca-napi búzával /december 13-án néhány búzaszemet tettek kis vízbe egy tálkára és az kihajtott szép zöldre/ díszítették. Ezek a díszek a hiedelmek szerint védelmet nyújtottak az ártó szellemek ellen. Az első fenyőfa, amelyet cukorkákkal, süteményekkel, papírdíszekkel díszítettek a XV. századi német földről ismeretes. A legenda szerint Luther Márton a téli erdőben sétált és gyönyörködött a csodaszép fenyőkben, annyira megragadta a nagy vallástudóst a látvány, hogy hazatérve el akarta mesélni, amit látott. Aztán gondolt egyet, inkább bevitt a szobába egy fenyőfát, csillogó gyertyákkal díszítette fel és írt egy verset is:

”Mennyből jövök most hozzátok,

jó hírt mondok, jer, halljátok,

mert nagy örömöt hirdetek,

méltán ujjong ma szívetek.

A megtartó ma született,

ég-föld örül ma veletek.

Egy ártatlan kis csecsemő,

egész világ üdve lesz ő.”

Így vált a karácsonyfa az év legszebb keresztény ünnepének jelképévé, Jézus születésnapjának, a szeretet, a család ünnepének díszévé. Régebben a fenyőfát mézeskalács figurákkal, piros almával, ezüst, aranypapírba csomagolt dióval díszítették. Ma már ezernyi dísz, szaloncukor ékesíti a XXI. század ”karácsonyi fáját”, változnak az ünnepi szokások, de a karácsonyfa jelzi és élteti az ünnepet.


Utassy József: Karácsonyfa

Kis szobámba varázsolva

áll egy fényes karácsonyfa.

Tetejében ezüst torony,

hol maga az Isten honol.

A fa alatt három király:

Gáspár, Menyhért meg Boldizsár,

lesik ámuldozva hosszan:

ki tündököl a jászolban?

s virraszt ama csillag fénye

immáron kétezer éve.















Nincsenek megjegyzések: