Csenge és Evelin az unokatesó
nagy a szeretet:-))
2011. április 8., péntek
2011. április 5., kedd
Beszámoló
Igencsak ránk járt a rúd ebben az évben. Nem is tudom hol kezdjem a bejegyzést, hiszen az idén még nem is jártunk erre fele:-).
Januártól errefelé egyik betegség jött a másik után, kezdtem én egy csúnya megfázással ami szinte két hétig tartott, aztán rögtön utána kórházba kerültem epekrízissel, meg is operáltak epekővel. Ez szintén két hétig tartott, mert elkomplikálódott a dolog, ugyanis voltak kövek elindulva az epevezetékben, ezzel pedig Kolozsvárra kellett mennem, hogy vágás nélkül megússzam( sajna ilyen a kórházi felszereltség Romániában, hiába van gépezet, szinte már két éve nem működik:-((().
Eközben Csenge összeszedte tőlem a csúnya vírust, két hétig injekciót kapott, szóval a férjem sem szórakozott míg én kórházban voltam. Azt hiszem ha akkor nem golyóztam be akkor isten bizony soha. Képzeljétek el én nem szoptathattam, a tejport valahogy elfogadta, de csak a nurofen-es adagolóval tudták bele imádkozni, ez így ment két hétig. Szerencsére megmaradt a tejem, így amikor valahára hazakerültem Csenge nagy nehezen visszafogadta az anyatejet és még most is szopik.
Amikor pedig azt hittem rosszabb már nem lehet, Krisztián következett, láz, meghűlés ismét. Amikor először kimehettem végre az idén már február közepén jártunk:-). Három hét nyugalom következett és már kezdtem reménykedni, hogy végre mindenki jól van, amikor Krisztián himlős lett:-). Nem is kell mondanom, annyira örültem mint a cigány az anyjának, hiszen itt volt a tavasz, végre kint lehetett volna ülni a szabadba, de mi nem, mi csak benntről néztük milyen szépen süt a nap.....persze Csenge is elkapta:-)))
Szóval nagy vonalakban ez a mi kis történetünk januártól errefelé, remélem ezután már mi is örülni tudunk a szép tavaszi napsütésnek.
Januártól errefelé egyik betegség jött a másik után, kezdtem én egy csúnya megfázással ami szinte két hétig tartott, aztán rögtön utána kórházba kerültem epekrízissel, meg is operáltak epekővel. Ez szintén két hétig tartott, mert elkomplikálódott a dolog, ugyanis voltak kövek elindulva az epevezetékben, ezzel pedig Kolozsvárra kellett mennem, hogy vágás nélkül megússzam( sajna ilyen a kórházi felszereltség Romániában, hiába van gépezet, szinte már két éve nem működik:-((().
Eközben Csenge összeszedte tőlem a csúnya vírust, két hétig injekciót kapott, szóval a férjem sem szórakozott míg én kórházban voltam. Azt hiszem ha akkor nem golyóztam be akkor isten bizony soha. Képzeljétek el én nem szoptathattam, a tejport valahogy elfogadta, de csak a nurofen-es adagolóval tudták bele imádkozni, ez így ment két hétig. Szerencsére megmaradt a tejem, így amikor valahára hazakerültem Csenge nagy nehezen visszafogadta az anyatejet és még most is szopik.
Amikor pedig azt hittem rosszabb már nem lehet, Krisztián következett, láz, meghűlés ismét. Amikor először kimehettem végre az idén már február közepén jártunk:-). Három hét nyugalom következett és már kezdtem reménykedni, hogy végre mindenki jól van, amikor Krisztián himlős lett:-). Nem is kell mondanom, annyira örültem mint a cigány az anyjának, hiszen itt volt a tavasz, végre kint lehetett volna ülni a szabadba, de mi nem, mi csak benntről néztük milyen szépen süt a nap.....persze Csenge is elkapta:-)))
Szóval nagy vonalakban ez a mi kis történetünk januártól errefelé, remélem ezután már mi is örülni tudunk a szép tavaszi napsütésnek.
2010. december 29., szerda
2010. november 26., péntek
Bolondokháza...
Múlt csütörtökön mindhárman dokinál jártunk, kaptunk is egy rakás gyógyszert. Csenge megúszta antibogyók nélkül, Krisztián és én azonban nem.
Azóta még mindig a betegséggel küzdünk, még mindig nem jöttünk helyre, már nincs ötletem, mit tudnák még csinálni. Amióta Krisztián oviba jár, rendszeresen meg van hűlve, folyik az orra, minden csodabogyót kipróbáltam már, semmi sem segít. alternatív kezeléssel kezdtük, ami persze addig jó volt, amíg itthon volt, de amint visszament az oviba, újra megbetegedett. aztán kapott antibiotikumot, most azzal kezelem, folyik az orra ezerrel, köhög mint az állat, nagyon nehezen lélegzik, szóval kész őrület. És ami a legszebb, hogy elkaptam én is, na most meg Csenge is.
Az elmúlt éjjel a Csenge semmit nem aludt, még az ölömben is ordított egész éjszaka, a Nurofen megfogta a gyomrát, görcsei voltak, hajnal négykor kínomban felöltöztettem és kivittem a teraszra, ott néztem ki a fejemből egy jó fél órán át míg elaludt, aztán házba be, lefektettem a kiságyba , fél órát aludt is, majd ismét ordítás. Ez így ment reggel 7-ig amikor végkimerültségében végre elaludt. Végre én is ágyba bújhattam, 9-ig, mert akkor Krisztián kelt fel.
És mit ad az Isten, amikor Csenge felébredett 11-kor, 39,2 fokos láza volt....hogy ne bolonduljak meg!!!
Ez még mindig nem minden....az éjszaka, Csenge ordítása mellett még Krisztián is jól behisztizett, ugyanis 1 óra körül megébredett és nem volt hajlandó az apjával visszafeküdni, csak velem, persze én nem tudtam Csenge miatt, aztán rendezett nagy csetepatét, hogy az idegeim már elviselhetőség határát súrolták...éreztem megszakadok.
Na de remélem hamarosan jobb idők várnak ránk. Habár a mi drága Kormányunk is tesz arról, hogy napjaink egyre fényesebbek legyenek, amolyan metaforikusan szólva.Ugyanis most azt találta ki, hogy az államnak nincs pénze fizetni nekünk a gyest két éven keresztül, és próbálja lecsökkenteni az itthon maradási időt, talán 6 hónapra, vagy egy évre. Csak azt nem tudom, hogy minek a fészkes fenének húzzák azt a sok adót a fizetésünkből, dolgoztam reggeltől estig, hogy még ennyit sem érdemlünk mi anyák. Nem beszélve arról, hogy nincsenek bölcsődék, talán itt nálunk kettő van az egész városban, a kondíciókról nem is beszélve.
Na szóval tiszta ideg vagyok, fáradt és kimerült, de próbálok talpon maradni, mert mi mást csinálhatnék, reménykedem, hogy talán lesz még jobb.
Azóta még mindig a betegséggel küzdünk, még mindig nem jöttünk helyre, már nincs ötletem, mit tudnák még csinálni. Amióta Krisztián oviba jár, rendszeresen meg van hűlve, folyik az orra, minden csodabogyót kipróbáltam már, semmi sem segít. alternatív kezeléssel kezdtük, ami persze addig jó volt, amíg itthon volt, de amint visszament az oviba, újra megbetegedett. aztán kapott antibiotikumot, most azzal kezelem, folyik az orra ezerrel, köhög mint az állat, nagyon nehezen lélegzik, szóval kész őrület. És ami a legszebb, hogy elkaptam én is, na most meg Csenge is.
Az elmúlt éjjel a Csenge semmit nem aludt, még az ölömben is ordított egész éjszaka, a Nurofen megfogta a gyomrát, görcsei voltak, hajnal négykor kínomban felöltöztettem és kivittem a teraszra, ott néztem ki a fejemből egy jó fél órán át míg elaludt, aztán házba be, lefektettem a kiságyba , fél órát aludt is, majd ismét ordítás. Ez így ment reggel 7-ig amikor végkimerültségében végre elaludt. Végre én is ágyba bújhattam, 9-ig, mert akkor Krisztián kelt fel.
És mit ad az Isten, amikor Csenge felébredett 11-kor, 39,2 fokos láza volt....hogy ne bolonduljak meg!!!
Ez még mindig nem minden....az éjszaka, Csenge ordítása mellett még Krisztián is jól behisztizett, ugyanis 1 óra körül megébredett és nem volt hajlandó az apjával visszafeküdni, csak velem, persze én nem tudtam Csenge miatt, aztán rendezett nagy csetepatét, hogy az idegeim már elviselhetőség határát súrolták...éreztem megszakadok.
Na de remélem hamarosan jobb idők várnak ránk. Habár a mi drága Kormányunk is tesz arról, hogy napjaink egyre fényesebbek legyenek, amolyan metaforikusan szólva.Ugyanis most azt találta ki, hogy az államnak nincs pénze fizetni nekünk a gyest két éven keresztül, és próbálja lecsökkenteni az itthon maradási időt, talán 6 hónapra, vagy egy évre. Csak azt nem tudom, hogy minek a fészkes fenének húzzák azt a sok adót a fizetésünkből, dolgoztam reggeltől estig, hogy még ennyit sem érdemlünk mi anyák. Nem beszélve arról, hogy nincsenek bölcsődék, talán itt nálunk kettő van az egész városban, a kondíciókról nem is beszélve.
Na szóval tiszta ideg vagyok, fáradt és kimerült, de próbálok talpon maradni, mert mi mást csinálhatnék, reménykedem, hogy talán lesz még jobb.
2010. november 25., csütörtök
Itt vagyunk...
Hát nehezen... de itt vagyok és megpróbálok beszámolni a elmúlt időszakról. Sajnos annyira kevés időm marad magamra , na és amikor éppen leülnék naplót írni,éjnek idején, akkor tutti, hogy valamelyik gyerkőc felébred.
Krisztián
Az ovit nagyon szereti, az óvónéni szerint nagyon okos, figyelmes, hamar tanul. Ami nem éppen dícséretes, egy kicsit agresszív lett, ezt a kistesó érkezésére fogom én, ami felforgatta fenekestül eddigi világát. Most éppen a Mikulásra készülnek, tegnap éppen tanítgatta nekem az egyik verset, nagyon aranyos volt:
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Na ....ezt nekem ő így tanította:
Nagyszakállú Télapó..minden gyermek barátja
Van neki cukra, dió, mogyoró...:-))))...anya figyelj már ide, mondjad, hogy van?
Én-nem tudom, te mondjad.
Nem ,te mondjad utánam:-)
Vagy miközben játszik dúdolja egyik mondókát a másik után:
"Mótusta, mótusta, felmászott a fára,
leesett, leesett, kitörött a lába.
Dottor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mótus, újra fára megy:-))"
Aki nem lép egyszerre,
Nem tap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
tatonának az való!
Holnap pedig Karácsonyi képeket készítenek róluk. Majd meglepjük a nagyiékat egy karácsonyi üdvözlettel.
Az ovin kívül nem sok érdekesség történt, persze kihasználtuk a szép meleg napokat és amíg lehetett kinnt ültünk a játszótéren. Apával pedig elmentek megnézni a cirkusz állatait, akik éppen itt voltan a városban, na megy egy vasárnap kaszkadőrbemutatón voltak a fiúk, amit Krisztián tátott szájjal nézett végig.
Az ovi persze hozott rosszat is, mégpedig betegséget, két hétig nem is volt októberben , mert antibogyókra került, aztán persze kikezelve visszament és rá pár napra ismét folyt az orra, ne kapjon az ember hülyét.
Csenge:
Szépen nődögél, 3-án lesz három hónapos, pénteken mértem meg, 6750 gramm, majdnem hét kiló.
Mosolyog, kezd gőgicsélni, egyre figyelmesebb, egyszer sikerült neki megfordulnia a hasáról a hátára, igaz segített neki az ágy mert lejtős volt. Nagyon nyugodt baba, csak akkor sír ha éhes, de akkor aztán add Istenem, de rögtön:-)
Két hónapos korától átalussza az éjszakát, igaz este 8-tól 12-ig nem hajlandó elaludni, de ha elaludt, reggel 7-ig vágja.
Krisztián
Az ovit nagyon szereti, az óvónéni szerint nagyon okos, figyelmes, hamar tanul. Ami nem éppen dícséretes, egy kicsit agresszív lett, ezt a kistesó érkezésére fogom én, ami felforgatta fenekestül eddigi világát. Most éppen a Mikulásra készülnek, tegnap éppen tanítgatta nekem az egyik verset, nagyon aranyos volt:
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Na ....ezt nekem ő így tanította:
Nagyszakállú Télapó..minden gyermek barátja
Van neki cukra, dió, mogyoró...:-))))...anya figyelj már ide, mondjad, hogy van?
Én-nem tudom, te mondjad.
Nem ,te mondjad utánam:-)
Vagy miközben játszik dúdolja egyik mondókát a másik után:
"Mótusta, mótusta, felmászott a fára,
leesett, leesett, kitörött a lába.
Dottor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mótus, újra fára megy:-))"
Aki nem lép egyszerre,
Nem tap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
tatonának az való!
Holnap pedig Karácsonyi képeket készítenek róluk. Majd meglepjük a nagyiékat egy karácsonyi üdvözlettel.
Az ovin kívül nem sok érdekesség történt, persze kihasználtuk a szép meleg napokat és amíg lehetett kinnt ültünk a játszótéren. Apával pedig elmentek megnézni a cirkusz állatait, akik éppen itt voltan a városban, na megy egy vasárnap kaszkadőrbemutatón voltak a fiúk, amit Krisztián tátott szájjal nézett végig.
Az ovi persze hozott rosszat is, mégpedig betegséget, két hétig nem is volt októberben , mert antibogyókra került, aztán persze kikezelve visszament és rá pár napra ismét folyt az orra, ne kapjon az ember hülyét.
Csenge:
Szépen nődögél, 3-án lesz három hónapos, pénteken mértem meg, 6750 gramm, majdnem hét kiló.
Mosolyog, kezd gőgicsélni, egyre figyelmesebb, egyszer sikerült neki megfordulnia a hasáról a hátára, igaz segített neki az ágy mert lejtős volt. Nagyon nyugodt baba, csak akkor sír ha éhes, de akkor aztán add Istenem, de rögtön:-)
Két hónapos korától átalussza az éjszakát, igaz este 8-tól 12-ig nem hajlandó elaludni, de ha elaludt, reggel 7-ig vágja.
2010. október 8., péntek
Szeptember 3
Szeptember 3-an, hajnal 5 óra 10 perckor megszületett Csenge Naomi. 3,350 kg val és 54 cm vel, ő volt a legaranyosabb kislány:-).
A kórházból hamar megszabadultunk, minden simán ment, nem akadt semmi probléma sem velem sem Csengével, így a kötelező 5 nap után végre hazajöhettünk.
Mostanra már 5 hetesek vagyunk, a bátyus is elfogadta, habár az elején nem tudott mit kezdeni a kishugival, 3 nap után megkérdezte,:" most már aztán visszaviszitek a kórházba?" Na de azóta változott a véleménye, nagyon büszke a kishúhára, mindenkinek dicsekszik, az ölébe kell tenni, együtt cseréljük a pelust, segít fürdetni, szóval nem ismerek rá, olyan komoly srác lett belőle. Na jó, van amikor rásóz egy- egy óvatlan pillanatban, de szerencsére nem vészes a helyzet.
Egy hónaposan Csenge elérte e 4 kg-ot, szépen gyarapszik, és szerencsés vagyok, mert sokat alszik, így jut időm a pihenésre is.
Csenge első napja
-sziasztok...
A korházban
...az első fürdetés
A bátyussal...
Apának az ölében
az alvás az megy a legjobban
_Ilyen büszke vagyok a kishúgira...
...apa elaludt:-)
Krisztián
Szeptember 15-én megkezdte az ovit, és nagyon szereti, pedig attól féltem nem fog ott maradni, és délben nem fog aludni, de tévedtem. Az óvónéni szerint nagyon ügyes, figyelmes és szófogadó, amit persze nehéz elhinni, mert itthon mindenre van egy nem válasza:-). Délben alszik, jól eszik, és reggel nincs hiszti, öltözik és megy oviba.
Na és persze amit nem kerülhettünk el az a meghülés, amit egy hét ovi után szépen összeszedett és középfültő gyulladás lett belőle, úgyhogy egy hétig itthon ült és kezeltük. A jó hír az, hogy a kicsi nem kapta el tőle.
A kishúgit aránylag jól viseli, csak sokkal több figyelmet igényel, mint előtte, amit igyekszünk meg is adni neki. Mostanra már egyre jobban megérti, hogy amikor szoptatok, akkor nem tudok vele is foglalkozni, de olyankor kéri, hogy tegyek neki rajzfilmet, és addig ő azt nézi.
A kórházból hamar megszabadultunk, minden simán ment, nem akadt semmi probléma sem velem sem Csengével, így a kötelező 5 nap után végre hazajöhettünk.
Mostanra már 5 hetesek vagyunk, a bátyus is elfogadta, habár az elején nem tudott mit kezdeni a kishugival, 3 nap után megkérdezte,:" most már aztán visszaviszitek a kórházba?" Na de azóta változott a véleménye, nagyon büszke a kishúhára, mindenkinek dicsekszik, az ölébe kell tenni, együtt cseréljük a pelust, segít fürdetni, szóval nem ismerek rá, olyan komoly srác lett belőle. Na jó, van amikor rásóz egy- egy óvatlan pillanatban, de szerencsére nem vészes a helyzet.
Egy hónaposan Csenge elérte e 4 kg-ot, szépen gyarapszik, és szerencsés vagyok, mert sokat alszik, így jut időm a pihenésre is.
Csenge első napja
-sziasztok...
A korházban
...az első fürdetés
A bátyussal...
Apának az ölében
az alvás az megy a legjobban
_Ilyen büszke vagyok a kishúgira...
...apa elaludt:-)
Krisztián
Szeptember 15-én megkezdte az ovit, és nagyon szereti, pedig attól féltem nem fog ott maradni, és délben nem fog aludni, de tévedtem. Az óvónéni szerint nagyon ügyes, figyelmes és szófogadó, amit persze nehéz elhinni, mert itthon mindenre van egy nem válasza:-). Délben alszik, jól eszik, és reggel nincs hiszti, öltözik és megy oviba.
Na és persze amit nem kerülhettünk el az a meghülés, amit egy hét ovi után szépen összeszedett és középfültő gyulladás lett belőle, úgyhogy egy hétig itthon ült és kezeltük. A jó hír az, hogy a kicsi nem kapta el tőle.
A kishúgit aránylag jól viseli, csak sokkal több figyelmet igényel, mint előtte, amit igyekszünk meg is adni neki. Mostanra már egyre jobban megérti, hogy amikor szoptatok, akkor nem tudok vele is foglalkozni, de olyankor kéri, hogy tegyek neki rajzfilmet, és addig ő azt nézi.
2010. június 5., szombat
Beszámoló
Kistesó
Egy hete szabin vagyok, az orvos kiirt betegszabadságra, mert a sok üléstől nagyon keményedett a hasam, és estére pedig iszonyúan fájt.
Szóval lassan a 25.ik hétben járok, persze a neheze még hátra van, a nagy melegekre pedig gondolni sem merek.
A babával minden rendben van, jól fejlődik és úgy néz ki kislány lesz. Szóval teljes a boldogság, hiszen minden vágyam Krisztián után, hogy egy kislányom is legyen.
Krisztián Róbert
Anya végre itthon van, nem megy többet dodozni, csak velem van. Mivel az idő mostanában olyan bolondos, sokat esik, bent ragadunk a házban , mesét olvasunk, puzzelt rakunk, festünk, rajzolunk, szóval nem unatkozunk. Persze van amikor levadulok rendesen, ilyenkor nehéz velem bánni, de anya mindent megold:-)
Tudjátok, hogy hamarosan kistesóm születik? Most még anya hasában van, mert nagyon kicsi.
A hétvégén autórally van a városban, a tegnap délután kinnt voltunk, megnéztük a sok autót, amint eszeveszettül köröztek a szerpentinen, ma is oda megyünk, ha felébredtem délutáni alvásomból:-)
Egy hete szabin vagyok, az orvos kiirt betegszabadságra, mert a sok üléstől nagyon keményedett a hasam, és estére pedig iszonyúan fájt.
Szóval lassan a 25.ik hétben járok, persze a neheze még hátra van, a nagy melegekre pedig gondolni sem merek.
A babával minden rendben van, jól fejlődik és úgy néz ki kislány lesz. Szóval teljes a boldogság, hiszen minden vágyam Krisztián után, hogy egy kislányom is legyen.
Krisztián Róbert
Anya végre itthon van, nem megy többet dodozni, csak velem van. Mivel az idő mostanában olyan bolondos, sokat esik, bent ragadunk a házban , mesét olvasunk, puzzelt rakunk, festünk, rajzolunk, szóval nem unatkozunk. Persze van amikor levadulok rendesen, ilyenkor nehéz velem bánni, de anya mindent megold:-)
Tudjátok, hogy hamarosan kistesóm születik? Most még anya hasában van, mert nagyon kicsi.
A hétvégén autórally van a városban, a tegnap délután kinnt voltunk, megnéztük a sok autót, amint eszeveszettül köröztek a szerpentinen, ma is oda megyünk, ha felébredtem délutáni alvásomból:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
