Itt vagyunk...

Hát nehezen... de itt vagyok és megpróbálok beszámolni a elmúlt időszakról. Sajnos annyira kevés időm marad magamra , na és amikor éppen leülnék naplót írni,éjnek idején, akkor tutti, hogy valamelyik gyerkőc felébred.

Krisztián
Az ovit nagyon szereti, az óvónéni szerint nagyon okos, figyelmes, hamar tanul. Ami nem éppen dícséretes, egy kicsit agresszív lett, ezt a kistesó érkezésére fogom én, ami felforgatta fenekestül eddigi világát. Most éppen a Mikulásra készülnek, tegnap éppen tanítgatta nekem az egyik verset, nagyon aranyos volt:

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Na ....ezt nekem ő így tanította:

Nagyszakállú Télapó..minden gyermek barátja
Van neki cukra, dió, mogyoró...:-))))...anya figyelj már ide, mondjad, hogy van?
Én-nem tudom, te mondjad.
Nem ,te mondjad utánam:-)

Vagy miközben játszik dúdolja egyik mondókát a másik után:

"Mótusta, mótusta, felmászott a fára,
leesett, leesett, kitörött a lába.
Dottor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mótus, újra fára megy:-))"

Aki nem lép egyszerre,
Nem tap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
tatonának az való!

Holnap pedig Karácsonyi képeket készítenek róluk. Majd meglepjük a nagyiékat egy karácsonyi üdvözlettel.
Az ovin kívül nem sok érdekesség történt, persze kihasználtuk a szép meleg napokat és amíg lehetett kinnt ültünk a játszótéren. Apával pedig elmentek megnézni a cirkusz állatait, akik éppen itt voltan a városban, na megy egy vasárnap kaszkadőrbemutatón voltak a fiúk, amit Krisztián tátott szájjal nézett végig.
Az ovi persze hozott rosszat is, mégpedig betegséget, két hétig nem is volt októberben , mert antibogyókra került, aztán persze kikezelve visszament és rá pár napra ismét folyt az orra, ne kapjon az ember hülyét.

Csenge:

Szépen nődögél, 3-án lesz három hónapos, pénteken mértem meg, 6750 gramm, majdnem hét kiló.
Mosolyog, kezd gőgicsélni, egyre figyelmesebb, egyszer sikerült neki megfordulnia a hasáról a hátára, igaz segített neki az ágy mert lejtős volt. Nagyon nyugodt baba, csak akkor sír ha éhes, de akkor aztán add Istenem, de rögtön:-)
Két hónapos korától átalussza az éjszakát, igaz este 8-tól 12-ig nem hajlandó elaludni, de ha elaludt, reggel 7-ig vágja.

Szeptember 3

Szeptember 3-an, hajnal 5 óra 10 perckor megszületett Csenge Naomi. 3,350 kg val és 54 cm vel, ő volt a legaranyosabb kislány:-).

A kórházból hamar megszabadultunk, minden simán ment, nem akadt semmi probléma sem velem sem Csengével, így a kötelező 5 nap után végre hazajöhettünk.
Mostanra már 5 hetesek vagyunk, a bátyus is elfogadta, habár az elején nem tudott mit kezdeni a kishugival, 3 nap után megkérdezte,:" most már aztán visszaviszitek a kórházba?" Na de azóta változott a véleménye, nagyon büszke a kishúhára, mindenkinek dicsekszik, az ölébe kell tenni, együtt cseréljük a pelust, segít fürdetni, szóval nem ismerek rá, olyan komoly srác lett belőle. Na jó, van amikor rásóz egy- egy óvatlan pillanatban, de szerencsére nem vészes a helyzet.
Egy hónaposan Csenge elérte e 4 kg-ot, szépen gyarapszik, és szerencsés vagyok, mert sokat alszik, így jut időm a pihenésre is.




Csenge első napja
-sziasztok...
A korházban






...az első fürdetés
A bátyussal...
Apának az ölében

az alvás az megy a legjobban

_Ilyen büszke vagyok a kishúgira...


...apa elaludt:-)


Krisztián

Szeptember 15-én megkezdte az ovit, és nagyon szereti, pedig attól féltem nem fog ott maradni, és délben nem fog aludni, de tévedtem. Az óvónéni szerint nagyon ügyes, figyelmes és szófogadó, amit persze nehéz elhinni, mert itthon mindenre van egy nem válasza:-). Délben alszik, jól eszik, és reggel nincs hiszti, öltözik és megy oviba.
Na és persze amit nem kerülhettünk el az a meghülés, amit egy hét ovi után szépen összeszedett és középfültő gyulladás lett belőle, úgyhogy egy hétig itthon ült és kezeltük. A jó hír az, hogy a kicsi nem kapta el tőle.
A kishúgit aránylag jól viseli, csak sokkal több figyelmet igényel, mint előtte, amit igyekszünk meg is adni neki. Mostanra már egyre jobban megérti, hogy amikor szoptatok, akkor nem tudok vele is foglalkozni, de olyankor kéri, hogy tegyek neki rajzfilmet, és addig ő azt nézi.

Beszámoló

Kistesó

Egy hete szabin vagyok, az orvos kiirt betegszabadságra, mert a sok üléstől nagyon keményedett a hasam, és estére pedig iszonyúan fájt.
Szóval lassan a 25.ik hétben járok, persze a neheze még hátra van, a nagy melegekre pedig gondolni sem merek.
A babával minden rendben van, jól fejlődik és úgy néz ki kislány lesz. Szóval teljes a boldogság, hiszen minden vágyam Krisztián után, hogy egy kislányom is legyen.


Krisztián Róbert

Anya végre itthon van, nem megy többet dodozni, csak velem van. Mivel az idő mostanában olyan bolondos, sokat esik, bent ragadunk a házban , mesét olvasunk, puzzelt rakunk, festünk, rajzolunk, szóval nem unatkozunk. Persze van amikor levadulok rendesen, ilyenkor nehéz velem bánni, de anya mindent megold:-)
Tudjátok, hogy hamarosan kistesóm születik? Most még anya hasában van, mert nagyon kicsi.
A hétvégén autórally van a városban, a tegnap délután kinnt voltunk, megnéztük a sok autót, amint eszeveszettül köröztek a szerpentinen, ma is oda megyünk, ha felébredtem délutáni alvásomból:-)

Szülinapi buli

Szóval betöltötted a 3 évet, el sem tudom hinni, hogy így eltelt az idő.
Szombaton és vasárnap buliztunk, na persze a sok ajándék közül a nagy piros bicikli volt ami teljesen kiakasztott, nem bírtam csodálni, na aztán le sem tudtak szállítani .
Persze kaptam még kocsikat, egy autóparkolót, távirányítós autót, sokféle foglalkoztató játékot.
Szombaton már nagyon türelmetlen voltam, vártam a vendégeket, fel is hívtam őket:
"Hol vagytok?
Mikor jösztök?
Már elindultatok?
...na jó akkor várlak."

De amikor végre megérkeztek a vendégek, már nem voltam olyan bátor, és azt mondtam nekik,hogy anyának adjaák oda az ajándékot, aztán ő majd ideadja nekem:-)
Ime pedig néhány kép :



Apa dédivel és Manyóval
Apa dédivel
Anya dédivel
Mamával és nagyapával
íme az új bicajom, anya nem bírt lerimánkodni róla egész nap:-)
A tortám

Anyával és apával

a barátaim
Unokatesóm, Evelin Anita, aki már egy hónapos és két hetes


És megengedték, hogy az ölembe tegyék:-)

3 évesen

glitter-graphics.com


BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK DRÁGA KISFIÚNK
ANYA ÉS APA

Napjaink

Végre itt a tavasz, süt a nap, és meleg van. Vége a szobafogságnak, ki lehet menni a játszótérre.
Hétvégén szinte egész nap az udvaron voltam, délután pedig a játszótéren. Nem is kell mondanom, hihetetlen tömeg volt a játszótéren, de engem ez egy cseppet sem zavart, szinte végig szaladgáltam, anya csodálkozott is, hogy is bírom.
Esténként pedig locsolóverset tanulok anyával, mivel itt a nyakunkon a Húsvét, és nekem locsolni kell menni.
Vasárnap jól megnevettettem anyáékat, ugyanis én a magam módján akartam tanulni.
"Anya: Én kis kertész legény vagyok...Virágokat locsolgatok...
Én: Én kis kertész jegény vagyok...óvodába járok:-)
Anya: Azt hallottam, hogy egy rózsa el akar hervadni...
Én: ....én is azt hajjottam:-)
Anya :Szabad megöntözni?
Én:....Igen:-)"

Szóval egész jól megy már, csak azt nem értem anyának miért nem tetszik ez a változat, folyton azt hajtogatja, hogy ismételjem utána, pedig nekem így jobban tetszik, még anyáék is kacagnak rajta:-)

Hétközben sokat nem vagyok itthon, hol mamáék, hogy Baby néniék vigyáznak rám, mert anyáéknak dolgozniuk kell, ennek sokszor hangot is adok, például egyik este amikor éppen lefeküdtünk anyával, azt kérdeztem tőle:
"Nekem miért kell tatánál lennem?"( na erre ti mit válaszolnátok? nekem egyből könnyes lett a szemem).
Na de még egy pár hónapot kibírunk így, aztán anya újra itthon lesz, aztán meg kezdődik az ovi .
És képzeljétek, ha anya az ovit említi, akkor én rögtön angyali kisfiú leszek, nem rosszalkodom többé, hiszen a rossz gyerekeket nem engedik be az oviba:-)(na... ez még működik:-)).
Különben nagyon csíntalan vagyok, erős akaratomnak köszönhetően szinte mindent elérek, ha persze nem lép közbe apa:-)
És a pelus elhagyása ügyében is szépen haladunk, már csak éjszakára kell pelus, már ha kimegyünk akkor sem kapok pelust, és képzeljétek, eddig még nem történt baleset, mindig szólok, ha kell pisilnem:-). A déli alvásból már két hete kiiktattuk a pelust, és nem lesz vizes az ágy.(...hát nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni).

Kistesó.
Egyre jobban gömbölyödik a pocakom, már szinte semmi sem megy fel rám, így lassan új ruhatár után kell nézzek. És sajnos vigyáznom kell a súlyomra, nem szeretnék túl sokat magamra szedni.
A Down- kór os szűrés jó eredményt mutatott, a mérések szerint a tarkófedő 1,4, a doki szerint semmi rendellenesség nem áll fennt, így nagyon reménykedem, hogy ezúttal minden rendben lesz. Viszont egy kicsit fáj a hasam, főleg este amikor a munkából hazatérek, nyolc óra ülés után. Ezt majd megbeszélem a dokival a következő kontrollnál, és azt is hogy szeretnék hamarabb megállni a melóval.

Visszatértünk

Nem is tudom, hol kezdjem, jó ideje már, hogy nem jelentkeztünk, szinte fél éve, hogy ide se dugtuk az orrunkat.

Ha most össze kéne foglaljam, mi minden történt velünk az elmúlt időszakban, egy nap nem lenne elég. Ezért csak dióhéjban próbálom belefoglalni a legfontosabbakat.
Sokat fejlődtünk, megnyúlt Krisztián, szinte ki kell cserélni a ruhatárát,hihetetlen, milyen gyorsan nőnek ezek a gyerkőcök. egyre jobban lefoglalja magát, az autók, a epítőkockák, na meg a rajzfilmek megbabonázzák. A mostani slágerrajzfilmnálunk a Fel, ami egy öreg bacsiról és egy kisfiú kalandjairól szól, ezt már százszor megnézte, de minden alkalommal mozdulatlanul végignézi.
Sokat önállósult, egyedül öltözik, vetkőzik, a pelus dolgában is sokat haladtunk, itthon egyáltalán nem használunk pelust, már kimenni is próbálkoztunk ,kisebb nagyobb sikerrel, de mivel ez a tél nem akarodzik elmenni, nem merem pelus nélkül kivinni, mert félek megfázik. És elértük, hogy ha pelus is van rajta nem kakil bele,hanem bárhol legyünk, szól. A pisikaával nem megy olyan könnyen, mert sokszor belefeledkezik a játékba, és már akkor szól, ha belement.
De hát van még egy fél évünk,hogy teljesen leszokjon, ugyanis szeptembertől ovisok leszünk,ott pedig nem fogadják be pelussal.
Na még az oviba iratkozás járt idegességgel, meg rohangálással, ugyanis, alig kaptam egy ovit a városba, ahol legyen hely. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk ez is sajnos pénzre megy, borzasztó, hogy mi megy végbe, és mindez azért, mert a drága kormányunk ahelyett hogy még nyitna óvodát,még abból a kevésből is bezár minden évben. Így a legközelebbi ovi helyett két megállónyit fog kelleni utazzunk minden reggel.

A mindennapjainkban mostanában semmi különös nem történik, leszámítva, hogy van egy hete megszületett Evelyn az unokatesó, Noémi kerim kislánya, azóta kissé mozgalmasabb az élet mifelénk.

Na és a legvégére hagytuk a legfontosabb hírt. Úgynéz ki, szeptemberben mi is gyarapodunk, ugyanis 13 hetes terhes vagyok, és ezúttal úgy néz ki minden rendben van, de nem merem kikiáltani, mert még mindig félek, mindenre megijedek, de lélekben próbálok arra gondolni,hogy minden rendben lesz.

Remélem mindenki jól van, üdvözlünk minden kicsi barátunkat.