3 évesen

glitter-graphics.com


BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK DRÁGA KISFIÚNK
ANYA ÉS APA

Napjaink

Végre itt a tavasz, süt a nap, és meleg van. Vége a szobafogságnak, ki lehet menni a játszótérre.
Hétvégén szinte egész nap az udvaron voltam, délután pedig a játszótéren. Nem is kell mondanom, hihetetlen tömeg volt a játszótéren, de engem ez egy cseppet sem zavart, szinte végig szaladgáltam, anya csodálkozott is, hogy is bírom.
Esténként pedig locsolóverset tanulok anyával, mivel itt a nyakunkon a Húsvét, és nekem locsolni kell menni.
Vasárnap jól megnevettettem anyáékat, ugyanis én a magam módján akartam tanulni.
"Anya: Én kis kertész legény vagyok...Virágokat locsolgatok...
Én: Én kis kertész jegény vagyok...óvodába járok:-)
Anya: Azt hallottam, hogy egy rózsa el akar hervadni...
Én: ....én is azt hajjottam:-)
Anya :Szabad megöntözni?
Én:....Igen:-)"

Szóval egész jól megy már, csak azt nem értem anyának miért nem tetszik ez a változat, folyton azt hajtogatja, hogy ismételjem utána, pedig nekem így jobban tetszik, még anyáék is kacagnak rajta:-)

Hétközben sokat nem vagyok itthon, hol mamáék, hogy Baby néniék vigyáznak rám, mert anyáéknak dolgozniuk kell, ennek sokszor hangot is adok, például egyik este amikor éppen lefeküdtünk anyával, azt kérdeztem tőle:
"Nekem miért kell tatánál lennem?"( na erre ti mit válaszolnátok? nekem egyből könnyes lett a szemem).
Na de még egy pár hónapot kibírunk így, aztán anya újra itthon lesz, aztán meg kezdődik az ovi .
És képzeljétek, ha anya az ovit említi, akkor én rögtön angyali kisfiú leszek, nem rosszalkodom többé, hiszen a rossz gyerekeket nem engedik be az oviba:-)(na... ez még működik:-)).
Különben nagyon csíntalan vagyok, erős akaratomnak köszönhetően szinte mindent elérek, ha persze nem lép közbe apa:-)
És a pelus elhagyása ügyében is szépen haladunk, már csak éjszakára kell pelus, már ha kimegyünk akkor sem kapok pelust, és képzeljétek, eddig még nem történt baleset, mindig szólok, ha kell pisilnem:-). A déli alvásból már két hete kiiktattuk a pelust, és nem lesz vizes az ágy.(...hát nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni).

Kistesó.
Egyre jobban gömbölyödik a pocakom, már szinte semmi sem megy fel rám, így lassan új ruhatár után kell nézzek. És sajnos vigyáznom kell a súlyomra, nem szeretnék túl sokat magamra szedni.
A Down- kór os szűrés jó eredményt mutatott, a mérések szerint a tarkófedő 1,4, a doki szerint semmi rendellenesség nem áll fennt, így nagyon reménykedem, hogy ezúttal minden rendben lesz. Viszont egy kicsit fáj a hasam, főleg este amikor a munkából hazatérek, nyolc óra ülés után. Ezt majd megbeszélem a dokival a következő kontrollnál, és azt is hogy szeretnék hamarabb megállni a melóval.

Visszatértünk

Nem is tudom, hol kezdjem, jó ideje már, hogy nem jelentkeztünk, szinte fél éve, hogy ide se dugtuk az orrunkat.

Ha most össze kéne foglaljam, mi minden történt velünk az elmúlt időszakban, egy nap nem lenne elég. Ezért csak dióhéjban próbálom belefoglalni a legfontosabbakat.
Sokat fejlődtünk, megnyúlt Krisztián, szinte ki kell cserélni a ruhatárát,hihetetlen, milyen gyorsan nőnek ezek a gyerkőcök. egyre jobban lefoglalja magát, az autók, a epítőkockák, na meg a rajzfilmek megbabonázzák. A mostani slágerrajzfilmnálunk a Fel, ami egy öreg bacsiról és egy kisfiú kalandjairól szól, ezt már százszor megnézte, de minden alkalommal mozdulatlanul végignézi.
Sokat önállósult, egyedül öltözik, vetkőzik, a pelus dolgában is sokat haladtunk, itthon egyáltalán nem használunk pelust, már kimenni is próbálkoztunk ,kisebb nagyobb sikerrel, de mivel ez a tél nem akarodzik elmenni, nem merem pelus nélkül kivinni, mert félek megfázik. És elértük, hogy ha pelus is van rajta nem kakil bele,hanem bárhol legyünk, szól. A pisikaával nem megy olyan könnyen, mert sokszor belefeledkezik a játékba, és már akkor szól, ha belement.
De hát van még egy fél évünk,hogy teljesen leszokjon, ugyanis szeptembertől ovisok leszünk,ott pedig nem fogadják be pelussal.
Na még az oviba iratkozás járt idegességgel, meg rohangálással, ugyanis, alig kaptam egy ovit a városba, ahol legyen hely. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk ez is sajnos pénzre megy, borzasztó, hogy mi megy végbe, és mindez azért, mert a drága kormányunk ahelyett hogy még nyitna óvodát,még abból a kevésből is bezár minden évben. Így a legközelebbi ovi helyett két megállónyit fog kelleni utazzunk minden reggel.

A mindennapjainkban mostanában semmi különös nem történik, leszámítva, hogy van egy hete megszületett Evelyn az unokatesó, Noémi kerim kislánya, azóta kissé mozgalmasabb az élet mifelénk.

Na és a legvégére hagytuk a legfontosabb hírt. Úgynéz ki, szeptemberben mi is gyarapodunk, ugyanis 13 hetes terhes vagyok, és ezúttal úgy néz ki minden rendben van, de nem merem kikiáltani, mert még mindig félek, mindenre megijedek, de lélekben próbálok arra gondolni,hogy minden rendben lesz.

Remélem mindenki jól van, üdvözlünk minden kicsi barátunkat.

Kirándulás, Göde, Büdös

Az elmúlt hetekben nem unatkoztunk, kirándulni voltunk, itthon alig voltam. Kihasználtuk az utolsó nyári napokat. Egy hétig Baby néniéknél voltam, aztán Gödén töltöttünk egy hetett, ott volt a nagyi is, amint a képeken látjátok nagyon jól éreztünk magunkat, anyáéknal telefonom meséltem,milyen jól telik. sokat jártunk az erdőben, egész a szomszédos faluig elmnetünk gyalog és képzeljétek gyalog mentem, nem kellett felvegyen senki. Voltunk ásványvízért, sütöttünk, fűt vágtunk, mindenben segítettem.


Ásványvízért megyek....
a nyaginak segítek....



elfáradtam....
ilyen szép helyeken voltunk....
A nyagyival pihenünk...
a függőágyból nem lehetett kiszedni:-)
itt is aludtam el:-)
a füvet gerebjélem össze.

Gödéről hazatérve itthon voltam pár napig, apa volt itthon velem, anya dolgozni járt, de délután mindig kimentünk a játszótérre. A múlt hétvégét itthon töltöttük, anyának segítettem takarítani, tévéztünk, pihentünk.

Pénteken délután pedig ismét pakoltunk, mentünk a Büdösbe, fel Csíkszereda mellé. Ott már vártak minket Boti és Heni, ugyanis ők már ott voltak egy hete. Szombaton nagyot csatangoltunk, hegyet másztunk, sétáltunk, áfonyát szedtünk. délután pedig az udvaron játszodtunk, anyáékat bamultunk, ők ugyanis olyan jól érezték magukat, hogy tánra perdültek, mi meg az apukáktól kérdeztük, mi ütött beléjük, pedig inni, azt nem ittak:-)

Este gulyásfőzés volt, na akkor meg mi gyerekek táncoltunk a tűz körül:-). Szombat éjszaka esett az eső, vasárnap pedig már hideg volt, de ez minket nem igazán zavart, hiszen fel voltunk készülve, anya jól felöltöztetett, mentünk apáékkal csocsózni a közeli bárba, délig pedig a házban bolondoztunk, játszodtunk, az udvaron a mókusokat hívtunk, azok meg jöttek is, egy még huni lábára is felmászott a dióért.


A büdösi ásványvízforrásnál...
Az erdőben...
"Gyeje anya gyorsabban"...
Minden féra felmásztam, ami az utamba került...

anyának nehezen sikerült elkapnia egy közös fotóra:-)
Hegyet mászok...
"Anya gyeje te is!!!!"
apának a nyakában pihenek...
dolgozom...

Gulyásfőzés...
Mókusok...
Botikával...
menő vagyok, nemde?

Elmúlt napok

Az elmúlt napokban sokat nem unatkoztunk. Igaz, anya visszállt munkába, de amikor itthon van, akkor totál kihasználom, mindig kimegyünk valamelyik játszótérre, és csak estére kerülünk haza.

A múlt héten nagyiéknál is voltam pár napot, ott sem unatkoztam, nagyapával autót javítottunk, ki is próbáltuk...és ...képzeljétek még azt is megengedte a nagyapa, hogy én kormányozzak( igaz csak az udvaron és allóhelyzetben- a szerk.), ez igazán bejött nekem, nagyon élveztem.

A hétvégén pedig Vármezőn voltunk, ott volt aztán élet, öt gyerek volt, szóval anyáék nem is tudták, hogy vagyok, hiszen egész nap kinnt voltunk az udvaron, jókat játszodtunk, semmi hiszti, csak enni jelentünk meg a teraszon:-)

Vasárnap délelött a patakban halásztunk, na meg köveket dobáltunk, délután pedig az apukákkal elmentünk a közeli halastóhoz halászni. több mint 3 órát voltunk távol, amikor visszajöttünk, csupa boldogság volt az arcunkon, kezünkbe pedig hoztuk a kifogott halakat, ami azért volt jócskán, hiszen több mint 6 kg halat fogtunk:-)

A pörgös hétvége után biza nehéz visszarázódni a hétkönapokba, kicsit nyafogós vagyok, hiszen nem lehetek annyit kinnt, amennyit szeretnék, anya is csak 6 után van itthon, de megvagyunk:-)
Tegnap a Somostetőn voltunk apával és Andrással, ma pedig Baby néni vitt el magához, ott leszek péntekig, hétfőn pedig terbe van, hogy a naygival együtt megyek fel a hegyekbe pár napig, ott lesz Baby néni és Gyici tata is, szóval megint kirándulni fogok..anya ne se törödj, te csak dodozzál:-)

Képek a nyaralásról

A sósfürdőn...

Kidöltem...
Vármezőn...
Az ötöző tökéletes a melegben...

Már egyedül is megy:-)

Locsizás

vonatozás

Újra itt vagyunk

Ezzel a képeslappal köszöntjük Sanyikát ,
Danika kistesóját, Isten hozott a erre a világra.




Jó ideje nem voltunk, közben sok minden történt:-)
Most éppen nyaralunk, anyának van két hét szabadsága, és mi minden percét kihasználjuk. Elengedtem őket 3 napra pihenni, Hajdúszodoszlón voltam a jóanyámék, amikor megérkeztek, hozták keriapát is magukkal, akinek nagyon megörvendtem:-)
Aztán Vármezőn voltunk pár napot, ott ünnepeltük anya szülinapját, szombaton pedig még vásárban is voltunk, ott kaptam tollasütőt és egy kisautót, na meg a kicsivonatot is muszáj volt kipróbálni, anya alig tudott lekönyörögni:-)
A héten pedig a sósfürdőre járunk, mármint szeretnénk menni holnap is, ha
éppen nem zuhog, ugyanis esőt jeleztek:-)

Szóval olyan barna vagyok, mint egy kis purdé, sokat vagyunk kinnt, szinte le sem lehet vakarni anyáról, amióta szabin van.
Megnőttem, kis lurkő lett belőlem, a szám be nem áll reggeltől estig, magyarázok, mindent mondok, a legtöbb tisztán érthető, amikor pedig valamit nem értenek anya és apa, fogom a fejem, aztán még vagy ötször megismétlem, hogy végre rájöjjenek, mit is akartam mondani:-)

Akaratos lettem, szinte csak azt csinálom, amit én akarok, anyának nehéz dolga van velem, amit egyszer a fejembe veszek, annak úgy is kell lennie, ha pedig nem úgy történik, ahoyg én akarnám, máris kitör belőlem a hiszti, megyek panaszkodni hol anyához, hol apához, de sajna egyik sem könyörül meg rajtam.

Anya és apa szerin kissé magamnak való lettem, a játékaimat semmi esetre sem osztom meg senkivel, de még az ételből sem adok senkinek. És sajna van egy rossz szokásom is, ha nem kell valami étel, ami pont a kezemben van, dobom le a földre( hogy ezt kitől látta, fogalmam nincs, ezért már kapott a kezére, de még mindig csinálja), hiába magyarázza anya, hogy ezt nem szabad, én bedugom a fülem és azt mondom, hogy "NEM HAJJA CIM",mert ugye ez a legujabb kifogásom, na meg az, hogy : "CIM TUKET"( én süket vagyok) és ha anya kérdei hol süket Krisztián, akkor azt válaszolom, hogy " ITI NI" (és mutat a fülére).

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA ÉDESANYÁM

Holnap teszünk fel képeket is, anya most kivonul a szobából, mert azt hiszi nem tudok aludni:-)