Csenge és Evelin az unokatesó
nagy a szeretet:-))
2011. április 8., péntek
2011. április 5., kedd
Beszámoló
Igencsak ránk járt a rúd ebben az évben. Nem is tudom hol kezdjem a bejegyzést, hiszen az idén még nem is jártunk erre fele:-).
Januártól errefelé egyik betegség jött a másik után, kezdtem én egy csúnya megfázással ami szinte két hétig tartott, aztán rögtön utána kórházba kerültem epekrízissel, meg is operáltak epekővel. Ez szintén két hétig tartott, mert elkomplikálódott a dolog, ugyanis voltak kövek elindulva az epevezetékben, ezzel pedig Kolozsvárra kellett mennem, hogy vágás nélkül megússzam( sajna ilyen a kórházi felszereltség Romániában, hiába van gépezet, szinte már két éve nem működik:-((().
Eközben Csenge összeszedte tőlem a csúnya vírust, két hétig injekciót kapott, szóval a férjem sem szórakozott míg én kórházban voltam. Azt hiszem ha akkor nem golyóztam be akkor isten bizony soha. Képzeljétek el én nem szoptathattam, a tejport valahogy elfogadta, de csak a nurofen-es adagolóval tudták bele imádkozni, ez így ment két hétig. Szerencsére megmaradt a tejem, így amikor valahára hazakerültem Csenge nagy nehezen visszafogadta az anyatejet és még most is szopik.
Amikor pedig azt hittem rosszabb már nem lehet, Krisztián következett, láz, meghűlés ismét. Amikor először kimehettem végre az idén már február közepén jártunk:-). Három hét nyugalom következett és már kezdtem reménykedni, hogy végre mindenki jól van, amikor Krisztián himlős lett:-). Nem is kell mondanom, annyira örültem mint a cigány az anyjának, hiszen itt volt a tavasz, végre kint lehetett volna ülni a szabadba, de mi nem, mi csak benntről néztük milyen szépen süt a nap.....persze Csenge is elkapta:-)))
Szóval nagy vonalakban ez a mi kis történetünk januártól errefelé, remélem ezután már mi is örülni tudunk a szép tavaszi napsütésnek.
Januártól errefelé egyik betegség jött a másik után, kezdtem én egy csúnya megfázással ami szinte két hétig tartott, aztán rögtön utána kórházba kerültem epekrízissel, meg is operáltak epekővel. Ez szintén két hétig tartott, mert elkomplikálódott a dolog, ugyanis voltak kövek elindulva az epevezetékben, ezzel pedig Kolozsvárra kellett mennem, hogy vágás nélkül megússzam( sajna ilyen a kórházi felszereltség Romániában, hiába van gépezet, szinte már két éve nem működik:-((().
Eközben Csenge összeszedte tőlem a csúnya vírust, két hétig injekciót kapott, szóval a férjem sem szórakozott míg én kórházban voltam. Azt hiszem ha akkor nem golyóztam be akkor isten bizony soha. Képzeljétek el én nem szoptathattam, a tejport valahogy elfogadta, de csak a nurofen-es adagolóval tudták bele imádkozni, ez így ment két hétig. Szerencsére megmaradt a tejem, így amikor valahára hazakerültem Csenge nagy nehezen visszafogadta az anyatejet és még most is szopik.
Amikor pedig azt hittem rosszabb már nem lehet, Krisztián következett, láz, meghűlés ismét. Amikor először kimehettem végre az idén már február közepén jártunk:-). Három hét nyugalom következett és már kezdtem reménykedni, hogy végre mindenki jól van, amikor Krisztián himlős lett:-). Nem is kell mondanom, annyira örültem mint a cigány az anyjának, hiszen itt volt a tavasz, végre kint lehetett volna ülni a szabadba, de mi nem, mi csak benntről néztük milyen szépen süt a nap.....persze Csenge is elkapta:-)))
Szóval nagy vonalakban ez a mi kis történetünk januártól errefelé, remélem ezután már mi is örülni tudunk a szép tavaszi napsütésnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
