Napjaink

Végre itt a tavasz, süt a nap, és meleg van. Vége a szobafogságnak, ki lehet menni a játszótérre.
Hétvégén szinte egész nap az udvaron voltam, délután pedig a játszótéren. Nem is kell mondanom, hihetetlen tömeg volt a játszótéren, de engem ez egy cseppet sem zavart, szinte végig szaladgáltam, anya csodálkozott is, hogy is bírom.
Esténként pedig locsolóverset tanulok anyával, mivel itt a nyakunkon a Húsvét, és nekem locsolni kell menni.
Vasárnap jól megnevettettem anyáékat, ugyanis én a magam módján akartam tanulni.
"Anya: Én kis kertész legény vagyok...Virágokat locsolgatok...
Én: Én kis kertész jegény vagyok...óvodába járok:-)
Anya: Azt hallottam, hogy egy rózsa el akar hervadni...
Én: ....én is azt hajjottam:-)
Anya :Szabad megöntözni?
Én:....Igen:-)"

Szóval egész jól megy már, csak azt nem értem anyának miért nem tetszik ez a változat, folyton azt hajtogatja, hogy ismételjem utána, pedig nekem így jobban tetszik, még anyáék is kacagnak rajta:-)

Hétközben sokat nem vagyok itthon, hol mamáék, hogy Baby néniék vigyáznak rám, mert anyáéknak dolgozniuk kell, ennek sokszor hangot is adok, például egyik este amikor éppen lefeküdtünk anyával, azt kérdeztem tőle:
"Nekem miért kell tatánál lennem?"( na erre ti mit válaszolnátok? nekem egyből könnyes lett a szemem).
Na de még egy pár hónapot kibírunk így, aztán anya újra itthon lesz, aztán meg kezdődik az ovi .
És képzeljétek, ha anya az ovit említi, akkor én rögtön angyali kisfiú leszek, nem rosszalkodom többé, hiszen a rossz gyerekeket nem engedik be az oviba:-)(na... ez még működik:-)).
Különben nagyon csíntalan vagyok, erős akaratomnak köszönhetően szinte mindent elérek, ha persze nem lép közbe apa:-)
És a pelus elhagyása ügyében is szépen haladunk, már csak éjszakára kell pelus, már ha kimegyünk akkor sem kapok pelust, és képzeljétek, eddig még nem történt baleset, mindig szólok, ha kell pisilnem:-). A déli alvásból már két hete kiiktattuk a pelust, és nem lesz vizes az ágy.(...hát nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni).

Kistesó.
Egyre jobban gömbölyödik a pocakom, már szinte semmi sem megy fel rám, így lassan új ruhatár után kell nézzek. És sajnos vigyáznom kell a súlyomra, nem szeretnék túl sokat magamra szedni.
A Down- kór os szűrés jó eredményt mutatott, a mérések szerint a tarkófedő 1,4, a doki szerint semmi rendellenesség nem áll fennt, így nagyon reménykedem, hogy ezúttal minden rendben lesz. Viszont egy kicsit fáj a hasam, főleg este amikor a munkából hazatérek, nyolc óra ülés után. Ezt majd megbeszélem a dokival a következő kontrollnál, és azt is hogy szeretnék hamarabb megállni a melóval.

Visszatértünk

Nem is tudom, hol kezdjem, jó ideje már, hogy nem jelentkeztünk, szinte fél éve, hogy ide se dugtuk az orrunkat.

Ha most össze kéne foglaljam, mi minden történt velünk az elmúlt időszakban, egy nap nem lenne elég. Ezért csak dióhéjban próbálom belefoglalni a legfontosabbakat.
Sokat fejlődtünk, megnyúlt Krisztián, szinte ki kell cserélni a ruhatárát,hihetetlen, milyen gyorsan nőnek ezek a gyerkőcök. egyre jobban lefoglalja magát, az autók, a epítőkockák, na meg a rajzfilmek megbabonázzák. A mostani slágerrajzfilmnálunk a Fel, ami egy öreg bacsiról és egy kisfiú kalandjairól szól, ezt már százszor megnézte, de minden alkalommal mozdulatlanul végignézi.
Sokat önállósult, egyedül öltözik, vetkőzik, a pelus dolgában is sokat haladtunk, itthon egyáltalán nem használunk pelust, már kimenni is próbálkoztunk ,kisebb nagyobb sikerrel, de mivel ez a tél nem akarodzik elmenni, nem merem pelus nélkül kivinni, mert félek megfázik. És elértük, hogy ha pelus is van rajta nem kakil bele,hanem bárhol legyünk, szól. A pisikaával nem megy olyan könnyen, mert sokszor belefeledkezik a játékba, és már akkor szól, ha belement.
De hát van még egy fél évünk,hogy teljesen leszokjon, ugyanis szeptembertől ovisok leszünk,ott pedig nem fogadják be pelussal.
Na még az oviba iratkozás járt idegességgel, meg rohangálással, ugyanis, alig kaptam egy ovit a városba, ahol legyen hely. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk ez is sajnos pénzre megy, borzasztó, hogy mi megy végbe, és mindez azért, mert a drága kormányunk ahelyett hogy még nyitna óvodát,még abból a kevésből is bezár minden évben. Így a legközelebbi ovi helyett két megállónyit fog kelleni utazzunk minden reggel.

A mindennapjainkban mostanában semmi különös nem történik, leszámítva, hogy van egy hete megszületett Evelyn az unokatesó, Noémi kerim kislánya, azóta kissé mozgalmasabb az élet mifelénk.

Na és a legvégére hagytuk a legfontosabb hírt. Úgynéz ki, szeptemberben mi is gyarapodunk, ugyanis 13 hetes terhes vagyok, és ezúttal úgy néz ki minden rendben van, de nem merem kikiáltani, mert még mindig félek, mindenre megijedek, de lélekben próbálok arra gondolni,hogy minden rendben lesz.

Remélem mindenki jól van, üdvözlünk minden kicsi barátunkat.