Az elmúlt napokban nem sűrűn látogattuk a naplót, mert munkaprogramom miatt alig jut idő bármire is, a pici szabadidőmet pedig igyekszem a fiammal tölteni, hogy ne érezze annyira a hiányomat.
Amióta dolgozom Krisztián még jobban anyás lett, ha kilépek az udvarra, máris ott van mellettem és mondja, hogy "anya nem néni bácsi" "ci néni bácsi"(ő is akar jönni), és azt hiszem csak most, pár hét után jön igazán ki belőle, hogy nem één vagyok mellette egész nap.
Éjszakánkénk többször felsír, sőt pár napja halálra ilyesztett a páromat meg engem, Felébredt, jobban mondva álmában elkezdett sírni, majd dobálni kezdte magát, aztán ordítani kezdett, szökött ki a kezünk közül, pedig a párom nem gyenge ember, ő is alig bírta tartani, végül letette a földre, 1/2 órán keresztül hánykolódott és közben ordított. Már ott tartottam, hogy segítséget hívok, amikor végül hirtelen megnyugodott, rám nézett és kérte vegyem az ölembe:-(. Azóta még előfordult kétszer, hogy ugyanezt csinálta, de nem ilyen intenzitással. Apárommal már azon gondolkozunk, hogy elmegyünk vele egy gyerek pszihológushoz, hátha tudna tanácsot adni nekünk.
Lehet, hogy rosszat álmodott, valamitől megijedt, de nagyon megilyesztett. Lehet, hogy így jön ki belőle a feszültség, lehet, hogy ez azért jelentkezik, hogy én nem vagyok itthon, ha van valami ötletettek, vagy történt veletek hasonló, kérlek segítsetek:-).
Ezt leszámítva nagyon jól megvannak a párommal míg én dolgozom, napközben, ha nem vagyok itthon sokat vannak kint, játszóterekre járnak, közös ismerősünk gyerekével játszik, amikor hazaérek általában ismét kimegyünk, vagy az udvaron vagyok vele. Anyuméknál is szereti, soha nem sír utánam, ami egy kicsit zavar is:-). Hétvégenként pedig együtt vagyunk, kirándulunk, szinte minden hétvégén Vármezőn vagyunk, ott kitombolhatja magát, hiszen hatalmas udvar van, patak, ahova a köveket szokta dobálni, homokozik, szóval nagyon jól érzi magát.
A hétvégén annyira meleg volt, hogy locsizhatott kinnt az udvaron.
a parkban:-)
Andráskával:-)
Genetekiai vizsgálat:
A múlt héten megérkezett a genetikai vizsgálat eredménye, negatív lett, semmi gond nincs se velem se a párommal, ugyhogy egy kicsit megnyugodtunk, pénteken megyek vissza a dokimhoz, nála is vannak eredmények, kíváncsian várom, mit fog mondani. Ettől eltekintve a párommal úgy döntöttük, hogyebben az évben nem próbálkozunk újra, szervezetem meg kell erősödjön, lelkileg sem vagyok felkészülve.
Kis naplóstársaim, igyekszünk pótólni a lemaradásainkat, ne aggódjatok, nem tününk el, hiszen rátok mindig számíthatunk.
Kellemes hetet kívánunk mindenkinek:-)
Az éjszaka aránylag jól aludtam, csak egyszer ébredtem meg sírva, reggel 9-ig aludtam. Délelött anya is itthon volt, ma csak 1-re kellett mennie dogozdába, így tudott velem játszani, na meg egy kicsit takarítani is, amiben én is segédkeztem, a mosnivaló ruhákat levittem a konyhába. Majd kikészítette a ruhát nekem meg a hátiszákomba is bepakolt, mert mint tegnap írtuk, ma apuval elmentünk Kolozsvárra ellenőrzésre:-).
1/4 4-re volt időpontunk, de sokan voltak, így kellett egy csomót várni, de kibírtam hiszti nélkül, aztán bekerültünk végre, a doki néni meghallgatott, semmi zörej, felírta a kezelést, egy gyógyszert kivett, de kettőt még mindig szednem kell, három hónapig:-)
Az utat is jól bírtam, odafele aludtam, visszafele pedig néztem a tütüket:-).
8-ra értünk haza, amint beléptem az ajtón, rögtön anyát kerestem, de sajna ő még nem ért haza a munkából, erre nekem bizony legörbült a szám, szinte el is sírtam magam. Apa hívta is anyát, adta volna nekem a telefont, hogy beszétjek vele, de én hátat fordítottam, megsértődtem:-).
9-kor érkezett anya, éppen fürdés után voltam, aztán anyával vacsiztam, utána pedig anyával lefeküdtem, elmeséltem neki, hol voltunk a délután, hogy a doktor néni nem szúrt meg engem, voltam bumm-bummal, kicsitütüvel. Még telefonáltam egyet Ogyinak, és azzal aludhattam is, Álomország jött értem:-)
Hétvégénk ismét jól sikerült, péntektől vasárnapig kinnt voltunk Vármezőn és anya is ott volt velünk:-)
Az idő is aránylag velünk tartott, bár délutánra mindig beborult, azért végig kinnt lehettem, mert az eső csak váratott magára, amit mi nem is bántunk, hiszen labdáztunk, homokoztunk, köveket dobáltam a patakba, anyáék tollasoztak, labdáztak, sőt még virágot is ültettek a ház elé, amiben én is segédkeztem, én öntöztem meg:-)
a Sütésben is részt vettem, én segítettem Ogyinak a húst forgatni a rácson:-)
Szombaton délelött elmentünk Parajdra, egy kis sétára, anya vett kénes sót apa hátának, én meg kaptam egy sópárnát,
amit fel kell melegíteni és a mellkesra kell tenni, amikor megvagyok hűlve:-). Majd még Szovátán is megálltunk, a picon vettünk zöldséget, aztán visszamentünk Vármezőre, ahol lefekvésig rohangált anya utánam, ugyanis folyton hívtam gyere anya, hol ladázni, hol köveket dobálni:-) Vasárnap este alig akarodzott hazajönni, egész későre értünk így haza, jó fáradtan:-) Hétközben apával vagyunk itthon, anya dodozik, minden nap elmegyünk délután Andráskával és apukájával találkozni, mi gyerekek együtt játszunk, és képzejétek minden játékomat megosztom vel, amin anya igen csodálkozik, mert eddig szinte mindent kivettem a kezéből, még az ő játékait is ki szoktam sajátítani:-) Holnap megyünk Koloszvárra ellenőrzésre az allergológus doktor nénihez, oda is apa visz, mert anyának dodoznia kell, a néniknek és bácsiknak áuzik(telefonál), de pénteken és egész hétvégén ismét itthon lesz, akkor majd pótolom anyahiányom, ami eléggé érződik, hiszen ma 1/ 2 órán keresztül könyörögtem anyának, hogy ne menjen dodozni:
"anya nem néni bácsi...ci néni bácsi(én is akarok menni)".Végül anya meglógott:-(
a parkban:-)
Andráskával:-)
